Nagy Sándor

Nagy Sándor kora

Görögországi barangolásaim során alig akadt hely, ahol ne találtam volna valamiféle utalást a világhódító Nagy Sándorra, így a bejárt helyekhez kötődő történeteim végeztével sajátos kirakójátékként tevődik majd össze Alexandrosz és Makedónia történelme is. Folytatás »

Nagy Sándor, életrajzi források

Nagy Sándor életéről, a létező ókori dokumentumok, archeológiai részlet-adatok alapján avagy fikcióként, könyvtárnyi kötet gyűlt össze a századok során, mégis újabb és újabb adalékok születnek, a kutatók más-más teória alapján értékelik a tetteit, az írók más-más meglátásban tárgyalják a kalandjait, a filmesek más-más rendezésben mutatják be a történetét. Folytatás »

Nagy Sándor külső megjelenése

„Alexandrosz külső megjelenését legjobban Lüszipposz szobrairól ismerjük; ő volt az egyetlen művész, akit Alexandrosz méltónak tartott arra, hogy megmintázza, mert Lüszipposz fejezte ki legtalálóbban azokat a sajátosságait, amelyeket később annyi utódja és barátja utánozott: nyakának tartását, ahogyan kissé balra hajtotta, és szemének olvatag tekintetét. Folytatás »

Nagy Sándor származása és gyermekkora

Plutarkhosz úgy meséli, hogy a közhiedelem szerint Alexandrosz apai ágon Karanoszon át Heraklésztől, anyai ágon pedig Neoptolemoszon át Aiakosztól származott. Mikor Philipposzt egészen fiatalon beavatták a szamothrakéi misztériumokba, beleszeretett a szép árva leányba, az épeiroszi Olümpiába, és annak bátyja, Arümbasz beleegyezésével feleségül vette. Folytatás »

Nagy Sándor, a szülői viszálykodás kereszttüzében

Olümpiáaz igykezett letörni Alexandroszban mindazt, ami Philipposzra vallott.
Alexandrosz így tudta meg, hogy népe meglehetősen alárendelt szerepet játszik a világ eseményeiben.

Folytatás »

Bukephalasz, Nagy Sándor lova

Azt is Plutarchosztól tudjuk, hogy Alexandrosz „már gyermekkorában kitűnt mértékletességével, mert hevesvérűsége és szenvedélyessége ellenére is érzéketlen volt a testi gyönyörök iránt, pedig egyébként korát meghaladó mértékben becsvágyó volt.” De a köznapi dicsőségért nem rajongott, mint Philipposz, aki „szónoki képességére olyan büszke volt mint egy szofista” és az olümpiai kocsiversenyen szerzett győzelmeit még a pénzeire is rávésette. Folytatás »

Apa és fiú viszonya

Apa és fiú viszonyát, a királyi család hangulatát Plutarchosz következő soraiból is lemérhetjük: „Philipposz mialatt háborút viselt a bizantionok ellen, az akkor tizenhat esztendős Alexandroszt hagyta Makedóniában mint királyi helytartót és pecsétőrt. Folytatás »

Démoszthenész Filippikái

Észak- és Dél-Görögország versengése ellenére, II. Philipposz szívesen vallotta magát görög királynak, ám ellenfelei nem épp így gondolták. Még az Olümpiai Játékokra is csak a fegyverek erejével tudta elérni, hogy őt és a versenyzőit befogadják vagy, hogy a görög szentélyek jósdáiban meghallgassák a kérdéseit – holott görögül szólt. Folytatás »

Arisztotelész, a Nimfák Ligetében

Mikor Alexandrosz tizenhárom éves lett és Philipposz már nem engedte nevelését csak a zeneoktatókra meg költőkre bízni, Olümpiász azt hitte, hogy tőle akarja elidegeníteni gyermekét, ezért igyekezett azt még jobban kényeztetni. Philipposz viszont, felismerve fia makacsságát s hogy az erőszaknak ellenszegül, inkább érvekkel, rábeszéléssel hatott rá, mint parancsokkal. Folytatás »

Arisztotelész és az Iliász

Arisztotelész azt hirdette, hogy a világ megismerhető. A tudományos gondolkodás alapvető eszköze pedig az elvonatkoztatás, a tapasztalatok világából a logikai fogalmak, a kategóriák világáig. Út az érzékelhető világ és a végső lényeg között. Folytatás »