Nagy Sándor, a szülői viszálykodás kereszttüzében

Olümpiáaz igykezett letörni Alexandroszban mindazt, ami Philipposzra vallott.
Alexandrosz így tudta meg, hogy népe meglehetősen alárendelt szerepet játszik a világ eseményeiben.

Makedón erdőlakók döntötték ki és úsztatták le a tengeren Athénig a görög hajók építéséhez való fatörzseket, Thesszália lótenyésztői látták el lovakkal a görög poliszokat és azok gabonaszükségletét is Makedónia síkságai biztosították, amiért a déli görögök joggal tarthatták őket északi barbároknak. 

A makedón királyoknak még saját pénznemük sem volt, míg apja, Philipposz meg nem szerezte a Pangaiosz-hegy arany- és ezüstbányáit. De Olümpiász a bányászatot is megalázó foglalkozásként tűntette fel a fia előtt. Philipposz minden elgondolását és tettét lekicsinyelte, csakhogy nevetségessé tegye a fia és mások előtt. Sikere érdekében igyekezett Alexandroszt kizárólag a saját rokonaival körülvenni.

Alexandrosz nevelésére sokan ügyeltek, s mindannyiuk felettese a szigorú erkölcsű Leónidasz, Olümpiasz rokona volt. Az akarnai származású Lüszimakhosz pedig, bár nem volt különösebben művelt, annyira megkedveltette magát, hogy fontosságban ő lett a második. Az Iliaszból ihletődve magát Phoinixnak, Alexandroszt Akhilleusznak, Phlippposzt pedig Péleusznak nevezte.

De tudunk II. Philipposz gyötrő kételyeiről is, melyek Alexandroszra vonatkoztak. Szerette volna, ha fia örökli a „pajzsát”, azaz a hadvezéri tehetségét és sikereit. Ám szomorúan tapasztalta, hogy a törékeny, szép gyermek egyre inkább anyja befolyása alá esik.
A kis Alexandrosz pedig szerette volna mindkettőjük igényét kielégíteni: Homérosz Iliászát olvasva, egy új Trója meghódításáról álmodozott.