Nagy Sándor, életrajzi források

Nagy Sándor életéről, a létező ókori dokumentumok, archeológiai részlet-adatok alapján avagy fikcióként, könyvtárnyi kötet gyűlt össze a századok során, mégis újabb és újabb adalékok születnek, a kutatók más-más teória alapján értékelik a tetteit, az írók más-más meglátásban tárgyalják a kalandjait, a filmesek más-más rendezésben mutatják be a történetét. S természetesen, mindenki kitart a saját szemszögénél. Időről-időre még a köztudottan ismeretlen körülmények közt bekövetkezett halálát is pontosan tisztázni vélik egyesek, mindig az adott kor tudományos és technikai ismeretei szintjének megfelelő kutatások eredményeként.

A neveléséről viszont keveset tudunk. Néhény kortárs feljegyzése és Arisztotelész tanitásra vonatkozó soraiban. De vajon miként alakult volna a történelem, egyáltalán létre jött volna-e a világ legnagyobb birodalma, mely egyik végétől a másikig 4500 kilométerre terjedt, ha megalapítójának, Makedóniai Alexandrosznak, nem Platón tanítványa, a kor legnagyobb gondolkodója, Arisztotelész a nevelője?

Antik források szerint Arisztotelész mintegy 400 könyv szerzője. Terjedelmük 445 270 sor. Nos, ez az életmű terjedelmében, mélységében, mindent átfogó jellegében legalább annyira egyedülálló mint Nagy Sándor hódító-hadvezéri teljesítménye.

Nagy Sándor hódító hadjárata jól ismert. Kortársai közül sokan feljegyezték Alexandrosz páratlan vállalkozása mozzanatait. Arisztobulosz a Nagy Sándor-i hadjáratok történészeként, Ptolemaiosz, Alexandrosz gyermekkori barátjaként és hadvezéreként szólhatott hitelesen, Kalliszthenész, Arisztotelész unokahúgának a fia, udvari filozófus és tanácsadóként. Eumenésznek és Diodorosznak pedig a Durisztól Onészikritoszig gondosan vezetett hadi naplót köszönhetjük.

Ezenkívül számos töredékben fennmaradt mű utal a korabeli történészekre, akikről csak Arrianosz Anabasziszából, a szicíliai Diodorosz Történelméből, vagy Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok c. műve Alexandrosz fejezetéből tudunk, avagy más, tudomásom szerint magyarra még nem lefordított művekből.

Mindaz ami utánuk következett, ezekből ihletődött. A különböző írásos dokumentumok és az archeológiai leletek adatai ma már könnyen hozzáférhetők, de épp az információ szédületes mennyisége miatt, körülményes kihámoznunk az abszolút igazságot. Még a régiekről is fennmaradt, hogy gyakran fantáziájuknak engedtek, hogy kiszínezzenek bizonyos történeteket, mint Hérodotosz is, akinél a messzi vidékekre, például Kaukázusra vonatkozó részek nem annyira a tényekre, mint inkább a szóbeszédre alapulnak.

Egyszerű laikusként, kedvelem a klasszikusokat. Csodálom tömör és értelmes kifejezőkészségüket. Különösen ha olyan gondos és szép fordításban olvashatom mint Máthé Elek Plutarkhosz szövege. Hangulatkeltésként, hadd idézzem Alexandrosz küllemére vonatkozó sorait: