Nagy Sándor származása és gyermekkora

Plutarkhosz úgy meséli, hogy a közhiedelem szerint Alexandrosz apai ágon Karanoszon át Heraklésztől, anyai ágon pedig Neoptolemoszon át Aiakosztól származott. Mikor Philipposzt egészen fiatalon beavatták a szamothrakéi misztériumokba, beleszeretett a szép árva leányba, az épeiroszi Olümpiába, és annak bátyja, Arümbasz beleegyezésével feleségül vette.
Hogy Alexandrosz miként fogant, kígyó ivadéka-e, villámcsapás, avagy más isteni beavatkozás eredménye, több hagyomány is fennmaradt.
Álmok, látomások, jóslatok sora, melyek megkeserítették a két fiatal szerelmi életét. Mai ésszel egyszerűen úgy is értelmezhetnénk, hogy a két nagyon fiatalon házasságot kötött ember jelleme nem illett össze.

Az viszont tudott, hogy Épeirosz (mai Albánia) vad erdős vidékén a nők ősi időktől kezdve részt vettek az orphikus és dionüsszoszi misztikus szertartásokon, ahol, a Haimosz-hegy környékén élő thrák asszonyokhoz hasonlóan, sok olyasmit cselekedtek amiért joggal nevezhették őket bűbájosoknak.

Olümpiász, aki gyakran részt vett a titkos, önkívületi állapottal együtt járó szertartásokon, ahol rejtett edényekben tartott kígyókkal ijesztgették a férfiakat, nem idegenkedett a kígyóktól, lakosztályában bőven akadt belőlük.

És Philippszról fennmaradt, hogy szerelmi vágyát csökkentette az alvó Olümpiász mellett elnyúló kígyó. S az is, hogy félt felesége bűbájosságától, mert azt hitte valami felsőbbrendű lénnyel van intim kapcsolata.

Ezzel együtt, Alexandrosz, a makedónoknál Lóasznak nevezett Hekatombaión hónap hatodik napján megszületett – vagyis, a násztól számított hét hónapra. És ezen a napon égett le az epheszoszi Artemisz temploma. Plutarchosz szerint erre a magnésziai Hégésziász így szólt: „Nem csoda, hogy leégett Artemisz temploma, mert az istennő azzal volt elfoglalva, hogy Alexandroszt a világra hozza.”

Az épp Epheszoszban tartózkodó mágusok más katasztrófa előjelét látták a szerencsétlenségben. Philipposz pedig, aki épp akkor foglalta el Potidaiát, egyszerre három hírt kapott: hogy Parmenión legyőzte az illíreket, hogy versenylova győzött az olümpiai versenyeken, s hogy megszületett Alexandrosz. 

A jósok pedig kijelentették, hogy a gyermek, akinek születése három győzelemmel egybeesett, győzhetetlen lesz.

Bár erről semmiféle hivatalos adat nem maradt fenn, feltételezhető, hogy Alexandrosz lelkileg magányos gyermek volt. Apjáról tudjuk, hogy hol hadat vívott, hol valamiféle új harci gép, a gastrapheté tökéletesítésén dolgozott mérnökeivel, hisz az a kerekeken mozgó katapulta egyszerre több, hat láb hosszú dárdát is messzebbre hajít mint amennyire egy íjász képes kilőni a nyilát, máskor meg vadászott, így nem sokat lehetett mellette.

Anyja pedig gyakran utazott a Delphoi jósdába vagy más szent zarándokhelyre és Korinthoszba, a híres vásárra. Arra mégis volt ideje, hogy fiát rendszeresen az általa mindenben lebecsült apja ellen nevelje. Büszkén arra, hogy ő Épeiroszban már fiatal korában egy egész nép hercegnője volt, aki elé sokszor járultak az emberek, hogy kigyógyítsa őket nyavalyáikból avagy megfejtse az általuk észlelt babonás előjeleket, a fiában akarta tovább éltetni saját uralkodó hajlamait.