Apa és fiú viszonya

Apa és fiú viszonyát, a királyi család hangulatát Plutarchosz következő soraiból is lemérhetjük: „Philipposz mialatt háborút viselt a bizantionok ellen, az akkor tizenhat esztendős Alexandroszt hagyta Makedóniában mint királyi helytartót és pecsétőrt. Ekkor leigázta a fellázadt maidoszokat, elfoglalta városukat, a barbárokat elűzte, helyükbe különféle népeket telepített, és a várost elnevezte Alexandropolisznak. Részt vett Khairóneiánál a görögök elleni ütközetben, és mint mondják, elsőnek ő törte át a thébaiak szent seregének arcvonalát. 

A Képhiszosz partján még napjainkban is mutatnak egy vén tölgyet, amelyet Alexandrosz fájának neveznek. Ennek közelében állt sátra, nem messze a makedón elesettek sírjától. Érthető, hogy ezek miatt Philipposz rendkívül megszerette fiát, még annak is örült, amikor a makedónok Alexandroszt királyuknak és Philipposzt hadvezérüknek nevezték.”

De Philipposz házasságai és szerelmei sok zavart okoztak a királyi udvarban. A bajok mindig az asszonyok lakosztályából indultak ki, s ezt csak fokozta Olümpiász nehéz természete, örökös féltékenysége és indulatossága, aki folyton ingerelte Alexandroszt. Végül Alexandrosz elvitte anyját Épeiroszba, ő pedig Illíriában tartózkodott.

De mikor a korinthoszi Demaratosz megérkezett Phlipipposzhoz, a meleg köszöntés után ezt mondta: „Nagyon is illik hozzád, Philipposz, hogy Görögországért aggódjál, amikor a magad házát annyi viszállyal és bajjal töltöd meg.” Philipposz, belátva Demaratosz igazát, annak közbenjárására sikerült rábeszélnie Alexandroszt, hogy hazatérjen.