Arisztotelész, a Nimfák Ligetében

Mikor Alexandrosz tizenhárom éves lett és Philipposz már nem engedte nevelését csak a zeneoktatókra meg költőkre bízni, Olümpiász azt hitte, hogy tőle akarja elidegeníteni gyermekét, ezért igyekezett azt még jobban kényeztetni. Philipposz viszont, felismerve fia makacsságát s hogy az erőszaknak ellenszegül, inkább érvekkel, rábeszéléssel hatott rá, mint parancsokkal.Végül Philipposz magához hivatta a valóban leghíresebb és legnagyobb tudású filozófust, Arisztotelészt, hogy átvegye Alexandrosz nevelését, Leónidászt és a többi tanítót pedig kiutasította Pellából.

S bár Olümpiász erre azt mondta, úgy emlékszik, a Sztageirából való Arisztotelész nevű orvosnak az apja tán Alexandrosz nagyapjának a háziorvosa volt s nem látja be, miért kellene a fiának gyógyászatot tanulnia tőle. De Arisztotelész csak megérkezett.

És a fia sorsáért aggódó apa meg is fizette az illő tandíjat neki: Sztageira városát, ahonnan Arisztotelész származott és Philipposz feldúlt, újra benépesítette, a város száműzött vagy rabszolgának eladott polgárait visszatelepítette. 

A tanulmányok színhelyéül pedig a Mieza, a thesszáliai határ menti kisváros közelében levő Nimfák Ligetét jelölte ki. De megengedte, hogy Ptolemaiosz, Nearchosz s néhány más, Alexandrosszal egyidős fiú is velük mehessen.

Hogy mi is történt a Nimfák Ligete árnyas sétányain, hogy miről tárgyalt a megfontolt bölcs és az elszánt kitartással mindent tudni akaró ifjú, aligha deríthetjük ki pontosan. De ismerjük Arisztotelész műveit s néhány kortárs feljegyzéseit.

Alexandrosz félt a kudarctól, a felsüléstől. Folyton attól tartva, hogy a felnőttek ostobának vélik őt, teljes erejével és tudásával versengett társaival, tanulásban, harci játékokban egyaránt. Későbbi tettei szintén arra vallanak, hogy folyton bizonyítani akart, önmaga és mások előtt:

Húszéves volt, mikor megkapta a királyságot, de minden felöl irigység, gyűlölet s veszélyek fenyegették. Alexandrosz viszont tudva, hogy nem szabad gyengének, engedékenynek mutatkoznia, hamar végett vetett a barbárok lázongásainak. Hadseregével előrenyomult az Isztmoszig, ott egy nagy ütközetben legyőzte a triballoszok királyát, s mikor megtudta, hogy a thébaiak fellázadtak s az athéniak ezt pártolják, rögtön átvezette hadseregét a thermopülai szoroson, mondván, hogy mivel Démoszthenész, amíg az illíreknél tartózkodott gyermeknek nevezte, mikor pedig Thesszáliában volt, suhancnak mondta, most, Athén falai alatt meg akarja mutatni, hogy ő felnőtt férfi.

Arisztotelész háromévi nevelésével kapcsolatban, Ptolemaiosz valahol elpanaszolja, hogy Arisztotelész nem oktat, nem magyaráz s azt mondja nekik, hogy ne higgyenek abban amit elolvasnak, de folyton tegyenek fel kérdéseket. Viszont ha őt kérdezik, sosem felel nekik. Azt mondja, hogy azokra a kérdésekre ő nem tud felelni.

De a segédtanítók elmagyarázták neki, hogy Arisztotelész ezzel csak azt akarja mondani, hogy a fejében rengeteg olyan Misztérium van, melyeknek a megoldását már kidolgozta, de szerinte nem annyira maga a felelet a fontos, mint a megoldás kidolgozásához való képesség.

Valóban, Arisztotelész nem oktatott, hanem nevelt. Nem elméleti tételek felállításával kezdte, hanem megfigyelésre, kísérletezésre késztette a tanítványait. Arra, hogy maguktól értsék meg a természeti okszerűségeket. S ha már tudják mi micsoda, mi miért történik, ha kellő mértékben elsajátítják a természeti dolgok ismeretét, akkor majd felismerik a jelenségeket is – a Misztériumot.