Arisztotelész és az Iliász

Arisztotelész azt hirdette, hogy a világ megismerhető. A tudományos gondolkodás alapvető eszköze pedig az elvonatkoztatás, a tapasztalatok világából a logikai fogalmak, a kategóriák világáig. Út az érzékelhető világ és a végső lényeg között. Értékrendje legfelsőbb szintjére az igazságot helyezte. „Ennek érdekében még saját tanításainkat is megdönthetjük, sőt azon barátainkét is, akik filozófusok. Mert bár mindkettő – a barátság is és az igazság is – kedves számomra, erkölcsi kötelességem, hogy az igazságot tiszteljem jobban.”

Arisztotelész kedveltette meg Alexandrosszal a gyógyászat tudományát is, mellyel nem csak elméletileg foglalkozott, de később tudása révén segíthetett is a barátain.

Alexandrosznak természetes hajlama volt az irodalom és a művészetek iránt is, az Iliászt pedig a hadtudomány tankönyvének hitte.
Felnőttként, Oneszikrétosz szerint, ezt a tekercskiadást, tőrére sodorva, mindig a párnája alá tette. Hadjáratai során más tragédiákat és költeményeket is maga után hozatott, de mindvégig az Iliászt becsülte a legtöbbre.

Kortárs feljegyzésekből pedig úgy tudjuk, hogy mikor három évi nevelés után elváltak, Arisztotelész a saját magyarázatai mellékletével ellátott példányt adta a tanítványának. Plutarchosz szerint ezt eleinte egy gyógyszeres ládikában, az ugyancsak Arisztotelésztől eltanult gyógyászatban használt porok, gyulladást gátló, fertőtlenítő és sebláz ellenes szerek mellett tartotta, melyről a mű a náthréx-kiadás elnevezést nyerte.

S hogy Alexandrosz valóban milyen nagy becsben tartotta, az abból mérhető le, hogy később már király és hadvezérként, csak két dolgot vitt magával egész hódító útjára: Bukephalaszt, az általa megszelídített lovat és az Arisztotelésztől kapott Iliászt.
Mikor az isszoszi csata után, ahol Alexandrosz szétverte Dareiosz hadseregét, s az maga után hagyva kincseit Damaszkuszba menekült, a hadizsákmány legszebbjeként egy ékkövekkel kirakott aranyládikát hoztak elé. Attól kezdve abban tartotta legnagyobb kincsét: az Iliászt.

Egy római kori életrajzírója azt is feljegyezte Alexandroszról, hogy mikor egy futár azzal sietett elé, hogy kolosszálisan jó híre van, így szakította félbe: „Mi más jó hírt hozhatnál ennyire ragyogva, minthogy feltámadt Homérosz?”

Alexandrosz kezdetben nem értette, miért az Iliász Arisztotelész általi szövegmagyarázataiban sehol sincs semmiféle utalás arra, hogy tán megkérdőjelezné a halandókat segítő istenek hatalmát? 

A megjegyzések csupán néhány helyesbítésre, egy-egy homályos rész magyarázatára vonatkoztak, melyek révén érthetőbbé vált a mű. S mikor megkérdezte nevelőjét, hogy miért csak az eposz szövegmagyarázatával foglalkozott s miért nem a tartalma igazságával is, Arisztotelész elmagyarázta neki, hogy az retorikai mű, nem történelmi alkotás mint például Hérodotosz írásai. Az Iliász, mondta, nagyon szép költemény. 

A kötészet pedig távol áll attól, hogy természeti dolgok történeti leírása legyen.
De lehet nagy tettet kirobbantó szikra.