Az Iliász jegyében

Az Alexandrosz által oly nagyra becsült Iliász, valóban csak egyszerű retorikai mű, felolvasásra alkalmas szöveg vagy kellemes olvasmány maradt volna, ha Arisztotelész, nevelőjeként, nem vezeti be őt a Misztériumba – a tudás teremtő erő. Nagy Sándor hadjárata az Iliász jegyében kezdődött. Szinte a mítosz megismétléseként kelt át a Dardanellákom, hogy Trója vára elé vonuljon seregével. Itt áldozatot mutatott be Akhilleusz sírjánál s a hagyománynak megfelelően, meztelenül futotta körbe, majd a templomból magához vette Akhilleusz páncélját és fegyvereit, ezzel jelezve, hogy ő anyai ágon a nagy akháj hérosz leszármazottja.

Tettével azonnal bizalmat öntött csapata görög katonáiba, akik felismerve a helyzetet, az egykori tízéves harcra gondolva buzdultak fel a hadjáratra, mely csakis sikeres lehet – ők úgy foglalják el Babilont, a Perzsa Birodalom fővárosát, miként az akháj ősök, Iliont.
Alexandrosz, az Iliász mintájára, mindvégig nagy súlyt helyezett a sors kifürkészhetetlenségére, az istenek befolyására, az előjelekre, s bár Arisztotelésztől tudta, ha vannak is istenek, nemigen törődnek a halandókkal. De mert katonái hittek bennük és babonások voltak, kitartott a mellett, hogy elhitesse kiválasztottsága mítoszát.

Egyiptomba érve nem elégedett meg azzal, hogy fáraóvá tették, kockázatok árán is felkereste Ammón híres jóshelyét, ahol állítólag felismerték benne Ammón, a főisten fiát, aki egykor villámcsapás képében ejtette teherbe anyját, Olümpiászt.

Plutarchosz, aki összegyűjtötte a fennmaradt szövegeket, melyekben Alexandrosz isteni származásúnak vallja magát, ezt így mondja el: „Némelyek állítása szerint a jóspap kedveskedésből görög nyelven Ó paidión szóval akarta köszönteni, de barbár lévén, tévedésből a szigmát felcserélte a görög n betűvel, és Ó paidioszt mondott. Ez a nyelvbotlás tetszett Alexandrosznak, és híre ment, hogy a jóspap pai Diosznak, isten  gyermekének szólította.”

De arról is beszámol, hogy Alexandrosz a barbárokkal szemben mindig nagyon gőgösen viselkedett, mint aki tökéletesen meg van győződve isteni származásáról, de a görögökkel szemben szerényebb volt és ritkán éreztette velük isteni származását.

Szamoszról mégis ezt írta az athéniaknak: „Nem adtam volna nektek oda ezt a szabad és híres várost, de tartsátok meg, mivel az akkori uralkodótól, az én állítólagos apámtól kaptátok.” Mármint Philipposztól. Később pedig, a barátai között, mikor egy nyíltól megsebesült, nagy fájdalmában így szólt, idézve részben az Iliászt: “Vér ez, barátaim, s nem „az okhór, mely nedve a boldog olümposziaknak”.”

Az Iliász meg Alexandrosz hadjáratai közti párhuzam egész Babilon elfoglalásáig fellelhető. A gazdasági és politikai érdekek, vagyis a reális okok, mindkét vonalon egyaránt háttérbe szorulnak a nemes eszmények mellett: a trójai háborúban a Menelaoszon esett sérelem, Nagy Sándor hadjáratában a Xerxész által meggyalázott templomok jelentik a megbocsáthatatlan vétket, mely szent bosszút, megtorlást követel.