Démoszthenész Filippikái

Észak- és Dél-Görögország versengése ellenére, II. Philipposz szívesen vallotta magát görög királynak, ám ellenfelei nem épp így gondolták. Még az Olümpiai Játékokra is csak a fegyverek erejével tudta elérni, hogy őt és a versenyzőit befogadják vagy, hogy a görög szentélyek jósdáiban meghallgassák a kérdéseit – holott görögül szólt.
A Philipposz elleni hangulatot leghívebben a fiatal athéni polgár, Démoszthenész fejezte ki híres beszédeiben, a Filippikákban. A nagy szónok az athéniak ellenségének tartotta II. Philipposzt, akinek „minden eddigi tette neki magának előnyére, nekünk pedig ártalmunkra volt.”

Ezzel együtt, Philipposz annyira csodálta szónok szövegei szépségét, hogy egyik másolatát Alexandrosszal is felolvastatta. Mikor a fiú felismerte, hogy az épp apja ellen szól, Philipposz elmagyarázta neki a Démoszthenész által meghirdetett eszmék lényegét, a népkormányzatot, és kijelentette, hogy egy ilyen lelkes beszéd „ér annyit mint egy lovascsapat”.

Meg is hívta a nagy szónokot, jöjjön Pellába, ahol bármikor szívesen látja, hogy beszéljen előtte, utána pedig sértetlenül visszatérhet. Alexandrosz nagylelkűségnek vette atyja magatartását. Csak évek múlva tudta meg, hogy mikor Démoszthenész, elfogadva a meghívást, ellátogatott Pellába, Philipposz alaposan felkészült az eseményre. 

A pompás ceremónia annyira megzavarta a nagy szónokot, hogy beszéde nem ért fel hírével – Démoszthenész ugyanis olykor dadogott. Az emberek pedig ezt úgy értelmezték, hogy Philipposz színe előtt nem tud mit mondani.

Mégis úgy beszélték, hogy a nagy szónok kigúnyolta a leányos szépségű, művelt Alexandroszt, mire Philipposz azt mondta a fiának, hogy inkább Euripidészt olvasná mint Homéroszt. Vagy ha a beteg lelkek érdeklik, legyen inkább orvos!
S ez a hirtelen ötlet meg is tetszett neki.

Philipposz tanult a görögök folytonos huzavonáiból, az újra és újra megismétlődő felkeléseikből és engedetlenségeikből s látta, hogy bármiként cselekedik is, akár jó szándékú avagy kegyetlen a legyőzöttekkel szemben, azok csak nem akarják teljesen a magukénak elfogadni. Még akkor sem, ha ő maga Héraklész, Olümpiász pedig Akhilleusz leszármazottjának vallja magát. Felismerte, hogy másságuk a kultúrájukban, a gondolkodásmódjukban rejlett.

Ezért Alexandroszból valódi görögöt akart nevelni, aki nemcsak a görög nyelvet bírja tökéletesen, nemcsak a vallási szertartásokban jártas, de kiigazodik a görög gondolkodás rejtélyeiben, s mindenki fölött áll a titkos tanításokban, a hagyományokban is. Ezért a kor legkiválóbb bölcsét akarta megszerezni nevelőként, Alexandrosz mellé.