Bukephalasz, Nagy Sándor lova
Azt is Plutarchosztól tudjuk, hogy Alexandrosz „már gyermekkorában kitűnt mértékletességével, mert hevesvérűsége és szenvedélyessége ellenére is érzéketlen volt a testi gyönyörök iránt, pedig egyébként korát meghaladó mértékben becsvágyó volt.” De a köznapi dicsőségért nem rajongott, mint Philipposz, aki „szónoki képességére olyan büszke volt mint egy szofista” és az olümpiai kocsiversenyen szerzett győzelmeit még a pénzeire [...]
Apa és fiú viszonya
Apa és fiú viszonyát, a királyi család hangulatát Plutarchosz következő soraiból is lemérhetjük: „Philipposz mialatt háborút viselt a bizantionok ellen, az akkor tizenhat esztendős Alexandroszt hagyta Makedóniában mint királyi helytartót és pecsétőrt.
Démoszthenész Filippikái
Észak- és Dél-Görögország versengése ellenére, II. Philipposz szívesen vallotta magát görög királynak, ám ellenfelei nem épp így gondolták. Még az Olümpiai Játékokra is csak a fegyverek erejével tudta elérni, hogy őt és a versenyzőit befogadják vagy, hogy a görög szentélyek jósdáiban meghallgassák a kérdéseit – holott görögül szólt.
Arisztotelész, a Nimfák Ligetében
Mikor Alexandrosz tizenhárom éves lett és Philipposz már nem engedte nevelését csak a zeneoktatókra meg költőkre bízni, Olümpiász azt hitte, hogy tőle akarja elidegeníteni gyermekét, ezért igyekezett azt még jobban kényeztetni. Philipposz viszont, felismerve fia makacsságát s hogy az erőszaknak ellenszegül, inkább érvekkel, rábeszéléssel hatott rá, mint parancsokkal.
Arisztotelész és az Iliász
Arisztotelész azt hirdette, hogy a világ megismerhető. A tudományos gondolkodás alapvető eszköze pedig az elvonatkoztatás, a tapasztalatok világából a logikai fogalmak, a kategóriák világáig. Út az érzékelhető világ és a végső lényeg között.