Olümpia

Zeusz és Héra kultuszától

Patroklosz halotti lakomájáig

Az első istenek, akik számára a olümpiai ősi kultuszhelyen mutattak be áldozatot, krétai származásúak voltak. Kronosznak és a termékenység istennőjének trónfosztása, továbbá Zeusz és Héra kultuszának a meghonosodása jelezte az achájok térhódítását, amelynek emlékét mítosz formájában is megőrizte a hagyomány: Oinomaosz piszai király és Pelopsz kocsiversenye, melyben az utóbbi győz.

Az i.e. XII. sz. végén ide is behatoló dór törzsek csupán átvették a helyhez kapcsolódó szokásokat.

A dór hérosz, Héreklész, aki apja, Zeusz tiszteletére alapította a versenyeket, a hagyomány szerint maga mérte ki a stadion méreteit, s a versenyeken a birkózás kivételével valamennyi számban győzött. A birkózásban ellenfél híjján apja, Zeusz állott ki vele, s a párviadal döntetlenül végződött.

Aztán, az írott hagyomány szerint, i.e.776-től kezdve rendszeressé váltak a Zeusz tiszteletére négyévenként megrendezett versenyek – az ölümpiászok. Homérosz még nem említi ezt a kultuszhelyet. Vagy nem tudott róla, vagy annyira jelentéktelen lehetett, hogy a nevét nem tartotta érdemesnek megemlíteni.

Azt viszont az Iliászból tudjuk, hogy már abban a korban is szoktak versenyeket rendezni: Patroklosz halotti lakomáján a Tróját ostromló seregek legjobbjai viaskodtak. Birkózásban, ökölvívásban, futásban mérték össze erejüket s főként kocsihajtásban, mely a kor legelőkelőbb versenyszáma volt.

Folytatás »

Olümpia – a béke és harmónia földje

Idillikus hangulatú tájra értünk. Lenn a völgyben, a sötét koronájú pinea-fenyőkkel borított dombok lábánál, felcsillant az agyagtól sárgás, vidáman rohanó Kladeosz folyócska, mely alig kilométernyi szakasz után a méltóságteljesen folyó Alfiosz (Alpheios) ezüstös vízszalagjával találkozik. Itt épült fel egykor az  ősi isteneknek szentelt kultuszhely, mely ma is a béke és nyugalom, a harmónia földje. Folytatás »

Az Olümpiász és a vadolajfa-koszorú hagyománya

A vadolajfa-koszorú hagyománya alig változott ezeréves története során. A győzteseknek a versenyek végeztével, az ötödik, vagyis az olümpiai vetélkedő befejező napján adták át a tehetségükkel megszerzett koszorút, a tiszteletükre rendezett lakomán.

Ezt az Altiszom, Zeusz templomának a keleti oldalán, a szép koronák nimfái oltára mellett zöldellő olajfa leveleiből fonták. Kallisztephanosz, vagyis szépkoronájú – így nevezték a fát. A szóhagyomány szerint árnyékában állítólag még Platón is megpihent. Folytatás »

Zeusz és Héra kultuszától – Patroklosz halotti lakomájáig

Az első istenek, akik számára a olümpiai ősi kultuszhelyen mutattak be áldozatot, krétai származásúak voltak. Kronosznak és a termékenység istennőjének trónfosztása, továbbá Zeusz és Héra kultuszának a meghonosodása jelezte az achájok térhódítását, amelynek emlékét mítosz formájában is megőrizte a hagyomány: Folytatás »

I. Theodosziusz császár Rendelete

A szentély és az Olümpiában rendezett Játékok különösen a perzsák felett aratott győzelmük után vált fontossá a görögség számára. Ekkoriban élte első virágkorát, de még később, a római korban is egyre szépült és gazdagodott a győzelmi emlékművekkel, a fogadalmi ajándékokkal, a győztesek szobraival. Folytatás »

A Kladeosz és az Alfiosz egybefolyásánál

A két folyó találkozása előtti háromszögben, az évszázadok során cementté keményedett iszap- és kavicságyból német régészek ásták ki a szentély nagyszerű épületeinek és szobrainak a maradványait, még a XIX sz. utolsó negyedében. A két világháború között is folyt a feltárás, majd az 50-es években ismét beindult s mindmáig folytatódik. Folytatás »

Altisz – a „szent liget”

Folytatás »

A Gümnaszion maradványai

Sosem értettem mikor valaki azzal dicsekedett, hogy járt Görögországban, holott csak a tenger partját látta, vagy ami még szomorúbb, luxusszállója medencéjében lubickolt, vagy hogy bejárta Európa nagyvárosait, holott csak az üzleteit s vendéglőit kereste fel.

Persze, különféle szempontból ennyi is értékelhető. Folytatás »

Hipotézis és tárgyi bizonyíték – az ókori építőanyag

Addig, magam sem tudom miért, márványból képzeltem el bármilyen ókori romot. A szürke oszlopok láttán hirtelen az volt a benyomásom, hogy mindaz egyszerű beton, holott tudtam, akkor a beton még nem volt ismeretes.

És mégis, az előttem romokban heverő szentély legnagyobb része valamilyen sajátos, általam addig ismeretlen anyagból épült. Az oszlopokon, az épületmaradványok jókora köveiben, világosan kivehettem a különböző kövületek, jobbára tengeri állatkák maradványait. Folytatás »

A Propülaia és a Palaisztra

A keleti és déli  oszlopcsarnok találkozásánál a hellenisztikus korban, az i.e. a II. században építették fel a propülaiát, mely összekötötte a gümnasziont a palaisztrával.

Mára csak az alapja és néhány oszlopfej maradt fenn belőle, de ennyi is elég volt, hogy érzékeltesse az egykori építmény monumentalitását. Folytatás »