A forrasztott bronz ló

Ilyen a II. terem közepén álló, kordonnal körülvett bronz ló, ami nem csak a méretét tekintve egyedi, de elkészítése is sajátos. Az i.e. 700-ból származó bronzszobrot lemezekből, forrasztással illesztették össze.

A III. teremben a különböző harci eszközöket, pajzsot és lábszárvédőt, a más-más vidékről származó sisakokat csodálhattam meg, melyeket hálaajándékként ajánlottak fel a szentélynek. És itt láthattam a belül üres bronzfigurákat, melyek elkészítési technikája akkor újításnak számított: először használtak viaszt, ami öntéskor elolvad s helyet ad a bronznak. Ezt a technikát a szamoszi Rhoicosz és Théodorosz nevével társítja a görög tardíció.

És ugyancsak ebben a teremben áll a Görög Archeológiai Szolgálat által csodálatra méltó ügyességgel és hozzáértéssel restaurált gigantikus akrotérion részlet, mely tökéletes egyensúlyban áll a terem másik kincsével, az Altisz legrégebbi leletével, a hatalmas poroszba metszett Héra-fejjel, ami a kultuszszobor egyetlen megtalált darabja.

A IV. teremben a szép márványszobor ragadta meg a figyelmem: lágy redőjű peploszt viselő nőt ábrázol aki átölel egy oroszlánt, de minderre csak a töredezett részletek utalnak, mégis világos, hogy az itt található két hasonló csoporttal együtt, annak a medencének a lábát alkothatta, melyben az italáldozat előtti kézmosáshoz szükséges vizet tárolták.

Ennél talán csak a bejárattal szemben kiállított, a megaraiak kincsesházát díszítő oromzat poroszból faragott jelenete, az istenek és óriások harcát ábrázoló mozzanat a beszédesebb. Annál is inkább, hogy az i.e. VI. századból származó töredékek mellett ott látható a rekonstruált egész is.