A Héraion – az Altisz legősibb építménye

A prehisztorikus leletektől nyugatra tiszteletet keltő dór oszlopok sorakoznak. Ezek a Héra-templom, vagyis a Héraion maradványai.

A néhány méter magasan derékba tört, tömzsi oszlopcsonkok, a malomkeréknyi talapzatok elhelyeződése félreérthetetlen bizonyítékai annak, hogy egykor földrengés áldozata lett.

Az i.e. 600 körül épült Héraion volt az Altisz legősibb építménye, és egyben a legrégibb dór templomok egyike.

A peripterosz típusú ősi templom – „köröskörül szárnyas”, mondja plasztikusan a görög a négy oldalról oszlopsorral körülvett, könnyed épületnek – homlokzatát hat, oldalait tizenhat oszlop díszítette. Hossza 50, szélessége 18,75  és magassága mintegy 7.80 m volt.

A kutatók kimutatták, hogy a helyén már az i.e. VII. sz. közepe táján állt egy megaron. Ezt az in antis jellegű szentélyt bővítették ki, mikor a nyugati végéhez opiszthodomoszt építettek.

Aztán oszlopsorral vették körül. Ennek csak az alapja épült kőből, az oszlopokat tölgyfából faragták. A tető és a párkány szintén faszerkezetű volt, a fal napon szárítót tégla. 

Az egyszerü agyagfal viszont túl vékony volt a templom méreteihez képest. A lefedésből rá háruló teher csökkentésére szellemes megoldást találtak, mely meghatározta a Héraion térhatását: az épület szilárdsága érdekében az oszlopok egy részét pillér módjára összeépítették a fallal, így a cellában kis fülkék képződtek, melyekbe szobrokat helyeztek.

Itt állt Praxitelész híres Hermész szobra is.