A Kincsesházak és a „Jóizű Város”

A Zaneszek feletti fal és a Kronión-domb lábvonalánál létesített teraszon a Kincsesházak romjaihoz értem. Ezeket a kis templomhoz hasonló építményeket jobbára i.e. a VI. és V. században emeltek, hogy a hódolók és a városok által Zeusz tiszteletére felajánlott kincseket őrizzék bennük.

Legtöbbje a görög kolóniák adománya volt.

Keletről nyugatra haladva az első Gela város kincsesházának a maradványa, mely Altisz legnagyobb és legrégibb ilyenszerű építménye volt. Aztán kisebb méretű, kétoszlopos kincsesházak következtek. A Megaraiaké is korai építmény, már i.e.570 körül létezett és híres volt szép díszítéseiről.

Metapontosz és Szelinusz város kincsesházai után egy német kutató szerint Ida barlangja és Heraklész oltára maradványai, majd Küréné, Szübarisz és Büzantion városok kincsesházai sorakoztak, melyeket állítólag Pauszaniász leírásai alapján azonosítottak.

A következő kettő Epidamnie, Syrakuza és végül a legimpozánsabb, Sziküón kincseháza, mely i.e. V. század első negyedéből származik. Felirata szerint Mürón, Sziküón türannosza építette a kocsiversenyen aratott győzelme emlékére – a kincsesház építészeti és szobrászati maradványai a múzeumban láthatók.

Pauszaniasz beszámol arról is, hogy a kincsesházban még látta Pelopsz állítólagos kardját, néhány diszkoszt és két, több tonna súlyú, bronzból készült áldozati tárgyat.

Végül északra, Heródes Attikus exedrája melelett, Ilithy és fia, Szoszipolis kis temploma állt. Kerényi Károly, a világszerte ismert klasszika-filológus „Görög mitológia” c. művében megemlíti Sósipolis, „a város megmentője” nevét, aki „nem hős volt, hanem kígyó alakú isteni fiú, a vidék oltalmazója”.

De itt egy helyi legenda járja, mely szerint, mikor az árkádiaiak megszállták Éliszt, megjelent Ilithy – akinek azonosságáról, őszintén bevallom, semmit sem tudok – és a görög sereget az isteni származású fiára bízta, aki azonnal átváltozott sárkánnyá és felfalta az ellenséget, megmentve a várost.

Ezért a neve, Szoszipolis, ami Jóizű Várost  jelent.