A Kladeosz és az Alfiosz egybefolyásánál

A két folyó találkozása előtti háromszögben, az évszázadok során cementté keményedett iszap- és kavicságyból német régészek ásták ki a szentély nagyszerű épületeinek és szobrainak a maradványait, még a XIX sz. utolsó negyedében. A két világháború között is folyt a feltárás, majd az 50-es években ismét beindult s mindmáig folytatódik.

Az Olümpiától kis távolságra fekvő ásatási területhez és a múzeumhoz kényelmes aszfaltút vezet. Kevéssel a nagy kiterjedésű rommező előtt híd visz át a Kladeosz folyón, mely a szentély mellett torkollik az Alfioszba, Peloponniszosz híres folyamába, majd az Altisz, a szent liget jobb szélén, termékeny völgyben folyik tovább.

Délkeletre szelíd hegyek zárják a láthatárt. Északra és keletre a fenyőligetekkel fedett dombok sora, melyeket festői falvak népesítenek be. A tökéletes prizma alakú, zöldellő dombok enyhén lejtenek az Altisz felé.

A magam mögött hagyott sziklás vidék kopársága után csodálatos látvány volt a ciprusok, rododendronok, pineák és különféle törpefenyők sokféle árnyalatú zöldje.

Itt, ebben a szép átjáróban, a Kronion, vagy Kronosz-domb lábánál, az Alfiosz és Kladeosz egybefolyódásánál, terül el Olümpia ásatási területe.

Aki nem látta személyesen azt az évszázadokon át töretlenül élő hagyományokról valló kőrengeteget, aligha képzelheti el annak a nagy kiterjedésű, romjaiban is fenségesen ható helynek a hangulatát.