A korok egymásratevődése

A korok egymásra tevődését mi sem igazolja jobban mint a Héróontól nyugatra, a Kladeosz mellett talált nagy fürdőmedence és a part mentém elterülő épületek – valószínűleg szállodák – maradványa, a Theokoleóntól és a Héróontól délre fekvő bizánci templom.  

A bizánci templomtól, vagyis Pheidiasz műhelyétől és a Héróontól nyugatra terül el az egykori thermák rom-együttese. Legnagyobb részt a római korban épültek, de néhány részlete még a klasszikus korból, i.e. IV. sz. származik.

Nyugatra, a Kladeosz felé, egy 24×16 m szabadtéri medence található. Kiásásakor több utalást találtak arra, hogy a fürdők építése az i.e. I századra tehető. 

A Buleutériontól nyugatra és a Prütaneiontól északra található más római kori fürdő is.

Délre haladva, Olümpia legtágasabb épületéhez, az i.e. III. században épült Leónidaionhoz értem, ahol egykor az olümpiászok előkelő vendégeit szállásolták el.
Mások ezt tartják az ókor „edzőtáborának”. 

A versenyzőknek ugyanis legalább egy hónappal a Játékok előtt már meg kellett jelenniük és esküvel bizonyították, hogy addig már legalább nyolc hónapon át edzettek. A legtöbben másfél éven át készültek a versenyre.

A majdnem 100 m hosszú, négyzet alapú épület belső udvarát valamikor oszlopsor övezte. Szám szerint 138, melyek csonkjai napjainkig fennmaradtak, miként a kőből épített vízvezeték maradványai is. A pázsit közepén medence volt. Kívülről pedig méltóságteljesen ható, ión oszlopos csarnok vette körül.

Az adatok szerint van aki úgy tartja, hogy ennek a valószínűleg 80 szobát magába foglaló szállodának Leónidasz nem a tervezője, hanem az építtetője, vagyis az adományozója volt.

A valamikori színes világra ma már csak néhány szép mozaik utal, de ennyi is elég, hogy képet adjon arról az igényességről és szépérzékről, mellyel a kor embere körülvette magát.

Ám a klasszikus irodalom minden remeke s az ember szárnyaló fantáziája ellenére, az akkori életről való tudásunk összehasonlíthatatlanul kevesebb maradt volna az archeológusok kitartó munkája nélkül. Csakis a hasonló, ásatások nyomán előkerült „szabadtéri múzeumok” révén kaphatunk hiteles képet az ókori világ mindennapjairól.