A nyugati oromzat: a kentaurok és lapithák harca

A nyugati oromcsoport, mely a kor egyik népszerű mítoszát, Peirithoosz esküvője egyik mozgalmas jelenetét ábrázolja, pont ellentéte ennek.

Peirithoosz, a lapithák királya, esküvőjére meghívta a thesszáliai erdőlakókat is, a kentaurokat. A félig ember, félig  ló alakok, miután már jócskán megmámorosodtak a bortól, rátámadtak a vendéglátók asszonyaira. A vendégek közt ott volta az athéni király is, aki a vendéglátók segítségére sietett. Végül győzedelmeskedtek és megfutamították a kentaurokat.
Az oromcsoport dinamikus képekben mutatja be ezt a küzdelmet.

A gomolygó, hullámzó tömeg, a halálos szorításban egymásba kapaszkodó párok, a vonagló sebesültek és támadó állásban ábrázolt harcosok közt csak egyetlen alak áll nyugodtan.

Apollón, a bölcsességet jelképező olümposzi isten, Zeusz és Létó fia, napisten, a jóslás és költészet istene, aki előre tudta, és segítette is a lapithák győzelmét. Arcán a bölcsek alig sejlő mosolyával, a küzdők felett a távolba néző tekintetével, melyet ez az elkeseredett élet-halál harc sem torzít el, maga a nemes nyugalom. És pártfogoltjai arca szintén nemes és finom vonású, míg a kentauroké durva és vad kifejezésű.

Akkor, nem sokkal a görögöknek a perzsa betolakodók feletti győzelme után, félreérthetetlen utalás volt ez a mitikus jelenet. A görögök szívesen képzelték magukat a lapithák helyébe, akik életük árán is megvédték a feleségüket a primitív betolakodókkal szemben.

Erdekességként jegyzem le, hogy ennek az oromcsoportnak majdnem azonos másolata látható a budapesti Szépművészeti Múzeum homlokzati timpanonján.