A Philippeion és a kör szimbóluma

A Heraiontól nyugatra haladva, a hellénkorban épült Altisz-fal közekében, a II. Philipposz emlékére emelt építmény romjaihoz, a Philippeionhoz értem.

Ennek az épületnek a felállítását Macedóniai II. Philipposz kezdte meg, i.e.338-ban, a chairóneiai győzelem emlékére. Halála után, i.e. 336-ban a fia, Alexandrosz folytatta, aki apja iránti hódolatból Philippeionnak nevezte el.

A valamivel több mint 15 m átmérőjű, kör alapú építményt 18 ion oszlop vette körül. Kónikus tetejét márvány borította és egy mák formájú bronzgömb biztosította be a tetőzeti gerendák összekapcsolását.

Az emlékmű bejárata az oszlopsor dél-keleti oldalán volt

A tholosz kör alakú cellájában 12 korintoszi pillér emelkedett ki a falból. Középen, egy félkör alakú párkányzaton álltak a makedón királyi család aranyból és elefántcsontból készült szobrai: Philipposz és felesége, Olümpia, Philipposz szülei, Amüntasz és Eurüdiké, valamint fia, Alexandrosz – Leócharész, Luszipposz kortársának a művei.

Sajnos, ebből az elegáns remekműből mára már csak az alapja, pár művészi építészeti elem, plafontöredék, cserepek és néhány oszlopfő maradt meg.
Csak rom, mégsem tudtam továbblépni! A kép esztétikája földhöz szegezett.

Az Altisz nem lenne teljes a Philippeion nélkül! Ez a ma már romokban heverő építmény egyszerű csonkjaiban is az ember és a természet kapcsolatát fejezi ki.

A kör alakú emlékmű romjait látva, akaratom ellenére is felötlöttek bennem a hasonló formájú szimbólumok, a primitív népek napimádatáról valló rajzoktól a Romulus köralakban meghúzott városhatárain és a korai asztronómusok szférikus elképzelésein át a modern művészetben feltűnő ábrázolásokig és ufókig, s úgy éreztem valóban ez a forma fejezi ki legbeszédesebben az élet és a halál kapcsolatát.

A kör az élet legalapvetőbb vonására, annak végső teljességére utal. A kör az „ősvalónk” szimbóluma – mondja von Franz.
Persze nem ezen ősi építészeti alkotásban kifejeződő, általam ismeretlen, valamely pontosan meghatározott vallásos és spirituális érzelmek kifejeződési módját feszegettem, hanem azt a váratlan intenzitású élményt, melyet egy mértani idom képe – a kör, mely lehet a gömb, a legtökéletesebb mértani idom rajza is – kelthetett bennem.

Mintha belépve abba a körbe, én magam válnék a teljesség kifejeződésévé – nem léptem be.