Az éliszi Lobón alkotása

Az éliszi Lobón alkotásaként ismert templomot, mely az érett dór építészet egyik legkiválóbb remeke, az éliszi polgárok építtették, i.e. 470-456 között, a Pisza elleni győztes háború (i.e.472) hadizsákmányából.

E dátumból felvetődik a kérdés, hogy vajon a Zeusz tiszteletére emelt szentélyben addig nem volt Zeusz-templom? Ugyanakkor, hogy miként épülhetett i.e. 600-ban egy Héra- és nem Zeusz-templom.

Nos, két vélemény is kialakult: mielőtt i.e. 470-ben felépült az új, létezett egy másik Zeusz templom is – és ez az inkább elfogadott hipotézis – Héra temploma a Zeusz tiszteletére rendezett szertatásokkal közösen működött, az új Zeusz-templom elkészültéig. Ezt az utóbbi véleményt alátámassza az a tény, hogy Héra templomában, az istennő szobra mellett, volt egy Zeusz szobor is.

A hatalmas építményhez poroszt használtak, amit gipsz- és márványpor keverékkel vontak be. A cserepek és a faragott oroszlánfejjel díszített vízköpők pároszi márványból voltak. Később, a javításokhoz más eredetű márványt is felhasználtak.

A homlokzat oromcsoportjait ismeretlen peloponniszoszi mesterek faragták. A maradványaik ott láthatók a közeli múzeumban.

A Zeusznak szentelt templom méreteit akár le sem kellene jegyeznem, hisz ahány könyv, annyi féle. Talán mégis a görög turistakalauzt kellene a leghitelesebbnek tekintenem, miszerint a hossza 64,12 m, szélessége 27,66 m és magassága 20,25 méter.

Más leírás szerint alapja 68×27, magassága 25 m volt.  Nos, mikor ott álltam  az alapépítmény mai értelemmel szinte felfoghatatlan méretű  épületkövei mellett s amerre néztem, mindenütt hatalmas faragott kövek, óriási talapzatok, egymásra hányt oszlopdarabok, úgy tűnt mintha valamilyen huncut óriásgyerekek játszóterére értem volna, akik, miután felépítették kockavárukat, játékosan szétrombolták a köveket, hogy azokkal labdázzanak.

De mikor megláttam a földre zuhant hatalmas dór oszlopot, máris elvetettem ezt a gondolatot Ott feküdt egy hosszú árokban, darabokra törve is méltóságteljesen.
Azokat a darabokat nem lehet elmozdítani, még óriáserővel sem, nemhogy ilyen egyenes sorba állítani.

Mikor eltávolodtam, hogy magasabbról szemléljem az egész elém táruló képet, világossá vált, hogy mindez földrengés műve volt. S a darabjaira metélődött büszke oszlopot az archeológusok ásták ki a földből, ahová az évszázadok során beágyazódott.

Mily tehetetlen az ember a természet erőivel szemben!

De akkor pillanatig sem gondoltam a gigászi erőkre, amelyek még ma is aktívak, hiszen a Balkán-félsziget déli részét elfoglaló Görögország szerves része az Eurázsiai-hegységrendszernek, amelynek végső kialakulása napjainkban is folytatódik.
Az öröm, hogy mindezt láthatom, feledtetett velem minden más érzést.

A Zeusz-templom lépcsőzetesen kiemelkedő alapzata, a sztülobatész felső fokára rámpaszerű feljárat vezetett, mely megőrződött. A bejárat előtt egykor tele volt szobrokkal, fogadalmi ajándékokkal és sztélékkel.

Jobbra kis római kori tér, ahol a Héra-templom opiszthodomoszából megmaradt elefántcsont és arany díszítésű asztal állt, amin a Játék idejére a győztesnek kijáró vadolajfa-koszorút tartották. Az asztal Colotésznek, Phidiász tanítványának volt az alkotása.

A pronaosz bejáratánál két pillér között a külsőknél kisebb két dór oszlop tartotta fenn a triglifek és metopék sorát, mely Héraklész munkáit jeleníti meg. Ezek maradványai szintén a Múzeumban láthatók. A padlózaton megmaradt egy hellenisztikuskori mozaik, mely tritonokat ábrázol.

Díszbejáratát a keleti oldalon álló 4,80 m széles, kétszárnyú bronzkapu képezte. A többi három oldalát fal, melyeket Panainosz, Pheidiász tanítványa festményei díszítettek.
A tágas cellát két oszlopsor osztotta három hajóra. Az oszlopsorok és a templomfal közti térségben számos szobor, felirat s áldozati tárgy sorakozott.

A középső akroterionját aranyozott Niké-szobor díszítette. Alatta színarany pajzs – a spártaiak ajándéka, az athéniakon i.e. 457-ben, Tanagránál aratott győzelmük emlékére. A két szélén, szintén aranyozott, nagyméretű bronzüst.

S végül középen: az ókori világ hét csodája közé sorolt, aranyból és elefántcsontból faragott Zeusz-szobor!

Behúnytam a szemem, mintha úgy magam elé varázsolhattam volna azt, aminek még képe is alig maradt ránk.