Az épen maradt boltív és az Olimpiai Stadion

Hogy enyhítsek misztikus hangulatomon, elsétáltam az Altiszon kívülre. Közvetlenül a Visszhangok csarnoka után a stadion boltíves bejáratához értem.

Igen, valamikor itt, e boltív alatt vonultak be a versenyzők és a versenybíróság tagjai.
Csak álltam a hatalmas kövekből álló, tökéletes formájú boltív alatt, melyet semmiféle kötőanyag nem fog össze, csupán a pontosan kiszámított szögben faragott, egymás mellé helyezett, súlyos kődarabok esési tendenciája tart a magasban.

Az i.e. IV. században épült Stadiont német régészek tárták fel, 1958-1961 között. A Német Archeológiai Intézet pontos és kitartó munkája eredményeként ma teljes egészében látható az egykori stadion.

olimpia-stadion1.jpg

Maga a pálya 192,25 m, mely megfelel az ókori hatszáz lábnak, és 30 m széles. A legenda szerint maga Héraklész mérte ki, a saját lábhossza nyomán. A pálya teljes mérete, a két végében levő startkővel együtt, mintegy 212.50 métert tesz ki.

Az indulás a pálya keleti végéből történt és egyszerre húsz versenyzőnek adott helyet. A pálya nyugati végében azonos startkő létezett, így mindkét vég egyaránt lehetett induló- és érkezőpont. Középen vonal választotta el, hogy páros versenyeken, keletről indulva úgy fordulhattak vissza nyugatra, hogy nem kellett a versenyzőknek megkerülniük a stadiont. A távolsági futóversenyen az atléták tizenkétszer futották végig a pályát – vagyis a egyszerű versenyek huszonnégyszeresét tették meg. 

Maga a Stadion egykor a legfőbb szentély, a Zeusz-templom része volt. A futóverseny végcélja pedig közvetlenül az oltár előtt, ahol az elsőnek célba érő versenyző gyújtotta meg az áldozati lángot.

Rögtön ez után, az Olümpiász első győzteseként, olajággal illették.
A ma látható stadiont, az i.e.IV. században építették, majd a római korban kiegészítették. Ez volt a harmadik az Olümpiában épült stadionok közül.

A régi a jelenlegi végében terült el, de  i.e. az V. században keletebbre „tolták”. A szentélyben ugyanis annyira megsokasodott az áldozati szobrok és a nézők száma, hogy a stadiont jobbnak találták keletebbre helyezni a Zeusz-templomtól és egykori helyét a szobroknak hagyni.

Az új  Stadiont a Visszhangok csarnoka teljesen leválasztotta az Altisztól.
Az egész stadion nagyon jó állapotban maradt fenn. Az archeológusok még a mészkőből készült startköveket és a célvonalat is megtalálták. Ez előbbieken két párhuzamos vájat van, mely  megkönnyíti az elrugaszkodást. Ez lenne a startlyuk, a bathron őse?

A stadion mellett kis kőmedence volt, melyből a tűző napon álló nézők vizet ihattak.
Ebbe a Herodes Atticus által i.sz. 141-157 között építtetett 3 km hosszú akvadukton át biztosították a vizet.

Sajnos, sok szerencsétlenség is történt a nagy meleg miatt. Egyesek rosszul lettek a napszúrástól, s volt aki hőguta áldozata lett, miként az ókori hét bölcs egyike, Thálesz is.

A stadion körül nem voltak ülőhelyek, a nézők a mesterségesen kiképzett domboldalon állva, vagy a fűre telepedve követhették az eseményeket.

A lejtős nézőtéren 30-35, mások szerint 40 ezer néző is elfért. A versenybíróság, a Hellanodikeion és a notabilitások a déli domboldal közepén levő páholyban, a kathedrán foglaltak helyet. Ennek romjait meglehetősen jó állapotban ásták ki a régészek.

Ezzel szemben, az északi oldalon állt Déméter Chamüné oltára – a versenyek egyetlen engedélyezett női nézője, Déméter papnőjének a helye.