Az Olümpiász és a vadolajfa-koszorú hagyománya

A vadolajfa-koszorú hagyománya alig változott ezeréves története során. A győzteseknek a versenyek végeztével, az ötödik, vagyis az olümpiai vetélkedő befejező napján adták át a tehetségükkel megszerzett koszorút, a tiszteletükre rendezett lakomán.

Ezt az Altiszom, Zeusz templomának a keleti oldalán, a szép koronák nimfái oltára mellett zöldellő olajfa leveleiből fonták. Kallisztephanosz, vagyis szépkoronájú – így nevezték a fát. A szóhagyomány szerint árnyékában állítólag még Platón is megpihent.

Ezen kívül a nyertes, győzelme emlékére szobrot is állíttathatott. Ezek a bronz- vagy kőszobrok mindig a kor legnevesebb mestereinek az alkotásai voltak. A szakértők mintegy háromezerre becsülik az évszázadok során összegyűlt szobrok számát.

Persze, az olümpiászoknak is megvoltak a maguk önös érdekei, melyeknek aligha volt közük a Zeusz tiszteletére rendezett nemes viadalhoz. A fegyverszünet letelte után meglepetés is várhatott a poliszokra. A vetélkedő ürügyén rendezett lakomákon, a különböző városok küldöttei kihasználták az alkalmat a cselszövésekre.

Egyesek, latba vetve a haszonleső városállamok kevésbé szilárd jellemű diplomatái befolyását elcsábították a hadseregét, hogy kibékítsék az ellenséges poliszokat avagy épp ellenkezőleg, elérjék, hogy a volt szövetségesek hátat fordítsanak egymásnak.
Ettől eltekintve, az Olümpiában négyévenként összesereglő versenyzők és nézők az ókori görögség összetartozását fejezték ki, mígnem az Olimpiai Játékok a hellenizmus egységének a jelképévé lett.

Fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hivatalos görög időszámítás egysége a két Olümpiász közt eltelt négyéves periódus lett.

Mindez nagy tekintélyt és szellemi befolyást biztosított a szentélyt igazgató városállamnak, mely – hála a sok látogatónak – jelentős anyagi bevétellel is járt. És a szentély s a versenyek tekintélye egyre csak növekedett. 

Az ősi isteneknek szentelt szerény kis kultuszhelyből az egész antik világot megmozgató események színterévé vált Olümpia időközben vesztett a jelentőségéből, de a romok feltárása után ismét életre kelt – fontos idegenforgalmi központtá vált.
Lakossága ma jobbára a turizmusból él.