Hipotézis és tárgyi bizonyíték – az ókori építőanyag

Addig, magam sem tudom miért, márványból képzeltem el bármilyen ókori romot. A szürke oszlopok láttán hirtelen az volt a benyomásom, hogy mindaz egyszerű beton, holott tudtam, akkor a beton még nem volt ismeretes.

És mégis, az előttem romokban heverő szentély legnagyobb része valamilyen sajátos, általam addig ismeretlen anyagból épült. Az oszlopokon, az épületmaradványok jókora köveiben, világosan kivehettem a különböző kövületek, jobbára tengeri állatkák maradványait.

Az útikönyv szerint az Altiszon minden a vidékre jellemző, fosszílikus kőből épült, mely jobbára az Alfiosz bal partján fekvő hegyekből származott. A geológusok kimutatták, hogy ez a vidék egykor tenger alatt volt.

Mégis felvetődött bennem a kérdés, hogy miként tudta az ókor embere kifaragni és felemelni e hatalmas kőtömböket? Persze, ezt a kérdést nem csak én tettem fel. Számtalan hipotézis született, de egyik sem adott pontos választ.

Egyesek szerint dőlt alakban vájták ki a részeket, ami megkönnyítette a szállítást és a felállítást. Mások szerint speciális emelőgépeket használtak.

De a hatalmas oszlopok láttán még a mai technika csodái is csak játékszernek tűntek nekem.

Az eddig szinte néptelen Altiszon zajos turistacsoport tűnt fel. Ünnepi hangulatomban képtelen voltam megérteni széles jókedvüket. Egyesek úgy iramodtak el mellettem, hogy rá sem tekintettek az óriási oszlopokra melynek csak a talapzata is meghaladta az embermagasságot, mások felmásztak a romokra, hogy lefényképeztessék magukat: „Ime, ott voltam!” – dicsekedhetnek majd az otthoniak előtt. 

Mások, ki tudja milyen belső indulat levezetéseként, kicibálták a kövek közül előserkenő füvet, néhány gyerek visongva fogócskázott, kavicsokkal dobálózott, mit sem törődve az út szélét jelző diszkrét kordonnal!

Én is odaléptem egyik oszlopdarabhoz. Sok töredék maradt meg, egyesek csak fél- mások másfél méteresek. Köztük sűrűn nőtt fő és mezei virágok. Megérintettem, tán azért, hogy dédelgetésemmel jóvátegyem az elhaladt turisták sértéseit.

Ekkor láttam, hogy magának az oszlopnak az anyaga valóban betonná keményedett iszap és kavics, egyfajta fosszílikus kő, amit gipsz- és márványporból kevert finom anyaggal vontak be. Ez adta meg a simaságát és a fényét.

Mikor ismét magam maradtam a romokkal, misztikus hangulat lepett meg. Eddig sosem éreztem magam ennyire parányinak, mint itt, a fenséges romok között.