I. Theodosziusz császár Rendelete

A szentély és az Olümpiában rendezett Játékok különösen a perzsák felett aratott győzelmük után vált fontossá a görögség számára. Ekkoriban élte első virágkorát, de még később, a római korban is egyre szépült és gazdagodott a győzelmi emlékművekkel, a fogadalmi ajándékokkal, a győztesek szobraival.

A tornacsarnok, a szentélyek, kincsesházak és középületek szépsége végül az egész görögség élő múzeumává tette.
A Római Birodalom hanyatlása idején a pogány vallás iránti hit megingása az i.sz. II-III. században Olümpiában is éreztette hatását, ám a nagyszerű versenyek és a dicső múlt emléke, avagy csak a megszokás, még mindig vonzotta a látogatókat.

Csakhogy lassan-lassan elmaradoztak  az isteneknek, főleg a nagy Zeusznak bemutatott áldozatok és mind gyakoribbá váltak a szentségtörő lopások, fosztogatások. Mígnem a szentély, akárcsak ma, a minden felől érkező művelt avagy épp sznob látogatók kedvelt helye lett, ahol nagyszerű művészi alkotásokat tekinthettek meg.

Végül a túlbuzgó keresztény szigor, I. Theodosziusz császár Rendelete, mely i.sz.393-ban minden pogány ünnepséget és szertartást betiltott, véget vetett az Olümpiai Játékok történetének. Később elrendelte a pogány templomok és épületek lerombolását is, mígnem egy i.sz.VI. századi földrengés földre döntötte a szobraitól megfosztott Zeusz-templom hatalmas oszlopait is.

Nem sokkal később bizánci városka épült Altisz területén. De nem volt hosszú életű. A Kladeosz folyó vize áttörte az ókorban épített gátat és elöntötte Altisz területét, melyet korábban részben már betemetett a Kronion-dombról lezúduló hordalék.

A XIX. sz. ásatásai felszínre hozták az egykori Olümpiász hagyományát szemléltető kincseket és dokumentumokat, mely közel hozta korunk békeszerető népeit is.

Sok ország, elsősorban Anglia, Németország és Kanada a neves Olimpiai Játékok címen szervezett vetélkedőt. Görögországban, ahol mély gyökerei voltak e tradíciónak, az első próbálkozások a játékok felélesztésére Pirgosz városban, Olümpia közelében történtek, de nem találtak nagy visszhangra.

Az első sikeres játékok az E. Zappasz Alapítvány nevéhez főződnek, melyre Athénban került sor, 1859-ben, „Olymias” néven.

De mindezek szűk körű, nemzeti jellegű versenyek voltak, mígnem 1894-ben, Párizsban, Pierre de Coubertin báró felvetette egy nemzetközi sportkongresszus ötletét, mely az ókori Olümpiai Játékok újjászületését célozta. Ennek megfelelően a játékokat ugyancsak négyévenként rendezzék meg, de minden alkalommal más országban.

Nos, mellőzve a részleteket, tudott dolog, hogy ma az olimpiai játékok, melyen a világ minden részéről, faji, politikai vagy vallási megkülönböztetés nélkül összesereglenek a sportolók, a béke és a népek együttműködését szolgálja.

Az olümpiai rommező bejáratánál a Pierre de Coubertin bebalzsamozott szívét őrző kis oszlop tiszteleg a nemes olümpiai eszme felelevenítője emléke előtt.