Olümpia – a béke és harmónia földje

Idillikus hangulatú tájra értünk. Lenn a völgyben, a sötét koronájú pinea-fenyőkkel borított dombok lábánál, felcsillant az agyagtól sárgás, vidáman rohanó Kladeosz folyócska, mely alig kilométernyi szakasz után a méltóságteljesen folyó Alfiosz (Alpheios) ezüstös vízszalagjával találkozik. Itt épült fel egykor az  ősi isteneknek szentelt kultuszhely, mely ma is a béke és nyugalom, a harmónia földje. Olümpia! A név ismerős visszhangokat keltett a lelkemben. Még elemista történelemkönyveimből tudtam, hogy az ókori atlétikai versenyek nem csak egyszerű látványosságot, hanem a görög föld poliszaiból összegyűlt versenyzők Zeusz tiszteletére rendezett vetélkedőjét jelentette, melynek idejére „pihentek a fegyverek” – a Játékok idejére szent fegyverszünetet tartottak az egész országban. A néhány hónapra míg az Olümpiász folyt, még az épp háborúskodó feleknek is fegyverszünetet kellett kötniük. Élisz tartományba nem volt szabad belépni fegyveresen – Olümpia semleges volt, területe sérthetetlen. A heroldok már hónapokkal az esemény előtt bejárták az egész görög világot, hogy kihirdessék a Játékok időpontját. Ilyenkor Olümpiába sereglettek az anyaország s a kiseb-nagyobb szigetek versenyzői és nézői. Szicília, Kréta, Ciprus, Rodosz szigetek, de még a távoli görög vidékek, Észak-Afrika s a Fekete-tenger partjai mentén élő lakosság is fontosnak tartotta, hogy eljusson a vetélkedőkre. Minden fiatal álma volt nyerni az olümpiászon, hogy koszorúval térhessen haza, ami nem csak neki, de a városának és az egész tartománynak is dicsőséget hozott.