Praxitelész híres Hermész szobra

A VIII. terem újabb gyönyörűséggel fogad. Itt áll Praxitelész híres Hermész-szobra. Ha a VI. terem lendületes Niké szobra a könnyed, légies mozdulat, a harmónia és báj kifejeződése, a tökéletes női test imázsa, ez a pihenő Hermész-szobor, mely a szellem, a finomság, az elegancia, a tökéletes férfi test imázsa, méltó követője.

Amikor ez utóbbi készült, kissé már háttérbe szorult a nyers erő, helyet adva a kor szemléletének megfelelő kifinomodott ízlésnek. Praxitelész és Szkhopasz az i.e. IV. század legkiválóbb művészei voltak. Ha az előbbit a szépség, az utóbbit a karakter érdekelte. Szkhopasz  alkotásai a heves szenvedélyességet és a fájdalmat tükrözik, Praxitelész a gyengédség, a finom érzelmek vonásait tükrözi.

Praxitelész alkotásai közül a Hermész-szobor fejezi ki leginkább a szelíd gyöngédséget,  a finomságot. Szemtől szembe tekintve komoly, már-már ünnepélyes arcot, jobbról nézve finom mosolyú, balról merengő, kissé tán épp nőies Hermészt láthatunk.

Az egyetlen darab pároszi márványból faragott Hermész-szobor, melyet az élisziek és árkádiaiak szövetségszerződése emlékére ajánlottak Altiszban, i.e. 343-ban készült. Később Héra templomában helyezték el, melynek romjai közül 1877. Április 26-án hozták napvilágra a régészek, meglepő épségben.

A legenda szerint Dionüszosz, Zeusz és Szemelé fia, a szőlőművelés, a bor és a mámor istene.

Szemelé thébai királylány. Apja Kadmosz, Agénor főniciai király fia, Thébai alapítója.

Mikor Héra, Zeusz hűséges felesége, az erény és a családi tűzhely szimbóluma, tudomást szerzett a kapcsolatukról, bosszún törte a fejét. Azt tanácsolta Szemelének, hogy kérje meg Zeuszt, jelenjen meg előtte teljes isteni pompájában, s a biztonság kedvéért esküdtesse meg, hogy tényleg betartja ígéretét. Zeusz, esküjének megfelelően, dörgés és villám közepette jelent meg Szemelé előtt, aki annyira megijedt, hogy fia, Dionüszosz, koraszülött lett. Erre Zeusz felhasította a combját és ott helyezte el  az újszülöttet, míg eltelt a terhesség teljes időszaka. Mikor megszületett, hivatta Hermészt, az istenek hírnökét, hogy menekítse az újszülöttet a nimfákhoz, Szemelé nővéréhez, Inóhoz.

(Hermész Zeusz és Maia nimfa fia, az istenek hírnöke. És ő vezeti a holtak lelkét az Alvilágba, de furfangos tolvajisten is.)
Vagy más változat szerint. Hermész vigye a csecsemőt a legendás Nüsziához, aki majd felneveli.

Praxitelész e különös küldetésben örökíti meg Hermészt. Az út fáradalmai közben megpihenő hírnök testsúlyát jobb lábára eresztve bal lábát ellazítja s a bal könyökével egy magas fatönkre támaszkodik, amire rávetette a köpenyét. Jobb kezében – ami nem maradt meg – egy szőlőfürt volt, ami magára vonta a kisgyermek figyelmét.

A jelenet a kis Dionüszosz isteni voltát hangsúlyozta ki. Hermész a fatönkre támasztott bal karján tartja a csecsemőt, kezében pedig – ami szintén nem maradt meg – egy ágat fogott, amire két kígyó, a hírnök és a béke szimbóluma csavarodott. A láb, a comb, s különösen a térd kidolgozása külön figyelemre méltó.

Az arc gyöngéd kifejezése, a karcsú, fiatal test arányossága, a mozdulatok könnyedsége szinte életet ad a márványnak. A ragyogó, majdnem hibátlan márvány csiszolása egészen rendkívüli. Hermész alakjával Praxitelésznek sikerült érzékeltetnie az ifjú szellemiségét, gyöngédségét és kedvességét, ugyanakkor a fiatal férfitest tökéletes szépségét és kellemét. Praxitelész Hermész-szobra a ritka remekművek sorába tartozik.

A római korban még hozzá toldottak a szobor talapzatához, különösen a fatönkhöz, mely következtében egyesek szerint nem is Praxitelész eredeti szobra, hanem csak egy római kópia.

Pillanatnyilag a legelterjedtebb vélemény az, hogy ez egyike Praxitelész munkáinak, melyet, nem tudni mi okból, a római korban ismét munkába vettek.