Római császárok és hivatalosságok szobrai

A IX. teremben kiállított tárgyak az ókori görög művészet utolsó fellángolásai. A római kori (i.e.I. – i.sz. IV. sz) császárok és hivatalosságok szobrai érzékeltetik miként nyert teret – római befolyásra – a Nyugati civilizáció.

Itt elsősorban a Herodes Attikus exedrájából származó leletek találhatók. A nemes família tagjai, császárok és császárnők, hadvezérek: Claudius (41-54), Zeusz alakjában, alapzatán egy sassal, Titus (79-81), hadvezéri díszben és így tovább, a valószínűleg Domitianust (81-96) megjelenítő szobron át Agrippina, Claudius felesége és Néró anyja, a valószinűleg Antinoust, Hadriánus kegyeltjét, majd magát Hadriánust (117-138) teljes hadvezéri díszében ábrázoló szoborig. Köztudott, hogy ez utóbbi csodálta a görögöket és uralma alatt Olümpia átmenetileg ismét visszanyerte ragyogását.

Jobbra a restaurátorok remeke, a Herodes Attikus exedrája részlete, melyben Herodes Attikus (101-178) tógás szobra, és felesége, Régilla mellszobra, valamint a gyermekei. Végül az exedra kapcsán már felidézett felső medencét díszítő márvány bikaszobor, melyet az élisziek Régilla – aki Déméter papnője volt – tiszteletére ajánlottak a szentélynek.

Balra a nem kevésbé értékes fiatal Lucius Verus (161-169) és a jámbor Antonius (138-161) portréja, és felesége, id. Faustina alakja, melynek csak a felső része maradt meg és az ifj. Faustina, Marcus Aurelius (161-180) hitvese, valamint Poppea, Néró felesége igen jó állapotban megmarat szobra.

A tárlókban kis bronztárgyak, bronz szoborlábak, agyag és cserépedények, majd a számomra legismertebb alkotás: Aszklépios márványszobra. És itt áll a szinte hibátlan korinthoszi oszlopfő valamint egy márványtábla, amire az i.e. 28-24 közti időszakban a szentélyben szolgálatot teljesítők névsorát vésték.

A kor remekei közé tartozó, a Metroónban feltárt hatalmas mellszobrot, mely kétszeres életnagyságban ábrázolja Augustus császárt (i.e.30-i.sz.14) akkor még a régi múzeumban őrizték. – Talán most is?
Nem is tudom, mi értelme ennyire belemélyednem – a fontos, hogy a látottak sokkal gazdagítottak.

Nagyszerű élmény volt szemtől szembe állni a szobrokkal, melyeket addig csak képekről ismertem. Most, hogy felsoroltam őket, elém varázsolták koruk hangulatát.

S ha már ennyire fontoskodom, nem hagyhatom megjegyzés nélkül a X. termet sem, ahol általában az antik sporteszközöket őrzik. De mert ezekhez nemigen értek, eléggé futtában néztem végig.

Itt áll a minden szuvenír boltban  többféle minőségű anyagból készült diszkoszvető eredeti szobra (i.e.490) és különböző súlyzók meg az atléták nem is tudom miféle eszközei. Már majdnem továbbálltam, mikor rábukkantam a múzeum talán legkisebb, de szerintem felbecsülhetetlen értékű kincsére: egy éliszi érmére, mely Zeuszt ábrázolja. Mégpedig  az ókor hét csodája közé sorolt egyedülálló mű, a chrüszelephantin Zeusz-szobrot, Pheidiasz remekét.

És itt áll a szintén arany-elefántcsont asztalka is, amire egykor a győztesnek járó vadolajfa-koszorút helyezték, valamint a nagy történelmi jelentőséggel bíró, Zeusznak ajánlott bronz diszkosz, melynek a felirata az első olümpiászt i.e. 776-ra datálja, de a másik oldalán i.e. 1580-ra helyezi. Ez utóbbi dátum viszont csak a szóhagyományból táplálkozik.