Zeusz és Héra kultuszától

Patroklosz halotti lakomájáig

Az első istenek, akik számára a olümpiai ősi kultuszhelyen mutattak be áldozatot, krétai származásúak voltak. Kronosznak és a termékenység istennőjének trónfosztása, továbbá Zeusz és Héra kultuszának a meghonosodása jelezte az achájok térhódítását, amelynek emlékét mítosz formájában is megőrizte a hagyomány: Oinomaosz piszai király és Pelopsz kocsiversenye, melyben az utóbbi győz.

Az i.e. XII. sz. végén ide is behatoló dór törzsek csupán átvették a helyhez kapcsolódó szokásokat.

A dór hérosz, Héreklész, aki apja, Zeusz tiszteletére alapította a versenyeket, a hagyomány szerint maga mérte ki a stadion méreteit, s a versenyeken a birkózás kivételével valamennyi számban győzött. A birkózásban ellenfél híjján apja, Zeusz állott ki vele, s a párviadal döntetlenül végződött.

Aztán, az írott hagyomány szerint, i.e.776-től kezdve rendszeressé váltak a Zeusz tiszteletére négyévenként megrendezett versenyek – az ölümpiászok. Homérosz még nem említi ezt a kultuszhelyet. Vagy nem tudott róla, vagy annyira jelentéktelen lehetett, hogy a nevét nem tartotta érdemesnek megemlíteni.

Azt viszont az Iliászból tudjuk, hogy már abban a korban is szoktak versenyeket rendezni: Patroklosz halotti lakomáján a Tróját ostromló seregek legjobbjai viaskodtak. Birkózásban, ökölvívásban, futásban mérték össze erejüket s főként kocsihajtásban, mely a kor legelőkelőbb versenyszáma volt.

I. Theodosziusz császár Rendelete

A szentély és az olümpiászok különösen a perzsák felett aratott győzelmük után vált fontossá a görögség számára. Ekkoriban élte első virágkorát, de még később, a római korban is egyre szépült és gazdagodott a győzelmi emlékművekkel, a fogadalmi ajándékokkal, a győztesek szobraival.

A tornacsarnok, a szentélyek, kincsesházak és középületek szépsége végül az egész görögség élő múzeumává tette.

A Római Birodalom hanyatlása idején a pogány vallás iránti hit megingása az i.sz. II-III. században Olümpiában is éreztette hatását, ám a nagyszerű versenyek és a dicső múlt emléke avagy csak a megszokás, még mindig vonzotta a látogatókat.

Csakhogy lassan-lassan elmaradoztak  az isteneknek, főleg a nagy Zeusznak bemutatott áldozatok és mind gyakoribbá váltak a szentségtörő lopások, fosztogatások. Mígnem a szentély, akárcsak ma, a minden felől érkező művelt avagy épp sznob látogatók kedvelt helye lett, ahol nagyszerű művészi alkotásokat tekinthettek meg.

Végül a túlbuzgó keresztény szigor, I. Theodosziusz császár Rendelete, mely i.sz.393-ban minden pogány ünnepséget és szertartást betiltott, véget vetett az olümpiászok történetének. Később elrendelte a pogány templomok és épületek lerombolását is, mígnem egy i.sz.VI. századi földrengés földre döntötte a szobraitól megfosztott Zeusz-templom hatalmas oszlopait is.

Nem sokkal később bizánci városka épült Altisz területén. De nem volt hosszú életű. A Kladeosz folyó vize áttörte az ókorban épített gátat és elöntötte Altisz területét, melyet korábban részben már betemetett a Kronosz-dombról lezúduló hordalék.