Paralia – görög joghurt

Mikor Delphoiból megindultunk Paralia – Katerini felé, már nyoma sem volt a viharnak. Az autóbusz motorjának alig észlelhető zaja, az utasok halk csevegése mintha az Apollón-szentély fennkölt hangulatát szerette volna meghosszabbítani.

Az út ismerősnek tetszett, hisz Paralia – Katerini alig 30 kilométernyire fekszik az istenek hegyétől, a híres Olümposztól. A viszonylagos csendben igyekeztem rendezni a gondolataim, mikor valamelyik éles kanyar után ismét ránk tört a vihar.
Hirtelen minden elsötétedett, mintha éjszaka lett volna. Hamarosan zuhogó esőben szálltunk ki a buszból. Paraliában, melyet közvetlen letérőn értünk el az Athént Thesszalonikival összekötő autosztádáról, néptelen tér fogadott egy komoran magányos, fehérre festett, zárt ajtójú ortodox templom előtt. De a függönyszerűen közénk zuhanó eső mögött azonnal feltűntek a helység élénk fényei.

Paralia – Katerini kis üdülőváros, mely elsősorban szállodákból, vendéglőkből, bárokból, diszkókból és  üzletekből áll. Ugyanakkor ideális pont, ahonnan más helységek is megközelíthetők. A 4 kilométerre levő Katerini tele üzletekkel, csábító tavernákkal, fényes üzletekkel, kávézókkal, vendéglőkkel.

Paralia – Katerinitől vagy 70 kilométerre elérjük Thesszalonikit, Görögország egik legjelentősebb városát, mely fontos kereskedelmi központ és kikötő. De Paraliától könnyen tehető egynapos kirándulás a híres Halkidiki-félszigetre avagy a Meteorákhoz, melyek kedvéért a mi csoportunk is megszállóhelyéül választotta.

Paralia görögül strandot jelent. S a helység meg is érdemli nevét, a finom homokú strandja miatt. Paralia – Katerini viszont leginkább a mozgalmas éjszakai életéről híres. Itt van Európa egyik legnagyobb szabadtéri diszkója, de a legtöbb bárja és más diszkók is a strandra, a tenger közvetlen közelébe épültek. A tengerrel párhuzamos főutcája, s az ettől merőleges mellékutcákon pedig hullámzik a nép, a sok vásárolni vágyó turista, akik a vonzóbbnál vonzóbb kiratakú üzletek közt bármit megtalálhatnak, amit az ilyen turistacsalogató luxusüzletek és szuvenírboltok kínálnak.

Leszálláskor, az autóbusztól a ponyvákkal védett járdáig, bőrig áztunk. S ez az eső már nem volt kellemes, futó zápor, hanem a tél előjele. S mintha érzésem igazolódni vágyna, az egyik fényes kirakat előtt több tucatnyi elegáns bunda tűnt fel.

Hihetetlen helyzet: a kellemes Égei-tenger partján a jeges az Északi-sark állatai szőrméjáből készült bundák! S mindez egyszerűen az üzlet elé sorakoztatva, mintha nem is vagyonba kerülne egy-egy szebb darab. És akkor megláttam az orosz feliratot… Hamarosan megtudtam, hogy Paraliára elsősorban orosz turisták járnak, így természetes hogy a világ legnevesebb szőrmekereskedői sem hagyják ki a vásár lehetőségét!

Mostanában már a román turisták is nagyon kedvelik Paralia – Katerinit, hiszen alig 800 kilométernyire van Romániától, melyet egyetlen nap alatt is megtehet egy autós.

Mire a jobbára 2-3 szintes hotelokban elszállásolták csoportunkat ismét elállt az eső. Már nem emlékszem az én szálláshelyem neve mi volt, de még az épületek is hasonlók voltak egymáshoz: Polis, Samas, Astro,  Themis, Zagraphos megannyi szögletes, körbefutó erkélyű szálloda épület – a mediterrán vidék tipikus villái, melyeket legfeljebb a színük vagy napernyőik alapján különböztet meg az ember. De lám, egyeseknek még a nevük is azonos: létezik Galaxis I. és Galaxis II Hotel! Vagy az újabbak: Alexander, Hara, Pathenon és annyi, annyi más.

Sietve öltöztem át a szobámban, mikor hangos sopánkodást hallok: ismét az elégedetlen házaspár! S valóban, mintha mindenütt őket üldözte volna a balsors, egész Görögországban: a nagy eső miatt eldugult a vezeték és a fördőszobájukban minden szenny feltört. Igazán sajnáltam őket! S a szagokról, mely az egész szállodát betöltötte, inkább ne is szóljak!

Sietve menekültem a tengerpartra, mely az eső után azonnal benépesedett. Pedig hideg volt s a homok nedves. A szél éles tűszúrásokként nyilazta felém a nyugtalan hullámok finom cseppjeit. A távolban, néhány sietve távozó felhőgomolyag foszlányai közül vérvörösen intett vissza a lenyugvó nap korongja.

Már október közepén jártunk. A strandról elszállították a nyári napozás elegáns kellékeit, már sehol egy ernyő, egy nyugágy, csak néhány széltépte reklám, mely a különféle vízi sportok gyors és könnyű elsajátítási módját s a tanfolyamok feltételeit hirdette.
A reklámokról jutott eszembe, hogy a költőpénzem is a végére jár, ideje volt egy bankot keresnem. Aztán a szupermarketba is betértem, ahol más neves európai bevásárlóközponthoz hasonlóan, minden élelmiszercikk megtalálható. És mégis más! Hogy valami megszokott izt is kostóljak, joghurtot kerestem.

Még a neve is hasonló: “jaurti” mondanám jó magyaros kiejtéssel. Ám mikor megkostoltam?! Se hol a világon nincs olyan finom  joghurt mint Görögországban. Súrú, szinte sajtszerű, ám az ize, az aromája leirhatatlan – a görög jaurti fennséges eledel.