Spárta

A szakmai szolidaritás

A busz meredek, vöröses mészkőfal mellett parkolt le. A sofőr, jól idegeibe rögződött szakmai szolidaritásból, szinte beleolvadt a hegyoldalba, hogy más jármű is elférjen az úton, nehogy balesetet okozzon. Alattunk mély szakadék, veszélyes kanyarok. A szerpentin szeszélyesen kígyózó szalagja hol jobbról, hol balról tűnt fel. Néhol elveszett a fák lombjai között, másutt kopár, sziklába vájt szakaszon futott, mint ahol mi is épp megálltunk. Folytatás »

Hol az együttérzés mostanában?

Végül szavaztunk, s csak nagyon kis fölénnyel értük el, hogy együttérzéssel bevárjuk a peches társainkat. Tanácstalanul álltam meg a tömeg szélén. Körülöttünk a csupa szikla kopárság is lelkesebbnek tűnt némely hangoskodó, együttérzés nélküli embertársunknál. Folytatás »

A kortárs Spárta

Hamarosan leértünk az Evrótasz völgyébe, az antik Spárta előretolt védvonalához. Itt, Szellasziánál mentek füstbe Kleomenész reformtörekvései, mikor i.e. 221-ben, vesztesként került ki a csatából, végleg eldöntve Spárta sorsát. Romjai ott látszottak az út melletti dombtetőn.

Aztán átmentünk a folyót átívelő vashídon és máris Spárta főutcájára értünk.
Első benyomásra a város semmiben sem hasonlított az általam eddig látott görög helységekhez. Egyenes, egymást derékszögben metsző széles utcák, akár Párizs, Bécs vagy Budapest bulvárjai. Csak itt kisebbek az épületek és sugárút is csupán ez az egy.

Közepén buja növényzet: sokvirágú bokrok, nagylevelű pálmák. Az általam addig csak szobanövényként ismert datolyapálma itt hatalmasra nőtt s roskadozott a terméstől.
Spárta házai körül illatos, buja kertek, dús folyondárok, pálmák legyezői, bő termésű narancsfák színes lombjai és rengeteg, számomra ismeretlen cserje virágai. A teraszokon és az üzletek bejáratánál cserepekbe ültetett bokrok, fenyőfélék.

Modern kis városka, melyben alig maradt nyoma Spárta egykori nagyságnak. Az antik maradványok jelentéktelenek, s még azok is jobbára a római korból származnak.
Annak idején Thuküdidész meg is jósolta, hogy ha az utókor majd megpillantja Spárta maradványait, szegénységük miatt, aligha fog hitelt adni a város történelmi hírnevének.

A modern Spártát a XIX. sz. közepém, a bajor származású királyi család kezdeményezésére építették újjá.

A Spártai Múzeum

Sajnos, Spártában a Múzeum megtekintését leszavazták mert már „úgyis késésben voltunk”. A többség Misztrába sietett, ahol ki tudja mire várt, ha képes volt lemondani a múzeum megtekintéséről.  Igy csak egy szórólapról értesültem a Múzeum gyűjteményéről, mely meglepően gazdag művészettörténeti bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a közhiedelem szerint művészetgyűlölő spártaiak az i.e. VI. sz. végéig nem űzték ki a városból a művészetet. Folytatás »

Az antik Spárta

Az antik Spárta kis településekből állt, jobbára a mai város területén és az ettől északra emelkedő kis dombok körül. A várostól észak-keletre még fellelhető némi antik rom, leginkább az i.sz. III. sz. emelt, majd több ízben is megerősített fellegvárban, melyhez egy iskola modern stadionja után, olajfák közt vezet az út. Folytatás »

A spártai phalanx

Az ókori Spárta maradványai valóban jelentéktelenek, s ami fennmaradt, az is inkább római időkből származik. Annál nagyobb érdeklődés követte magát az államot, mely a különböző korok gondolkodóit és politikusait mindig is foglalkoztatta.

Spártába érve, bennem két téma vetődött fel a hellyel kapcsolatban. A kiváló hadsereg, pontosabban a spártai phalanx és a szigorú nevelés. Folytatás »

A Lükurgoszi Alkotmány

Ehhez a kissé gyermeteg elképzeléshez viszont jól illett a spártaiak közmondásos szűkszavúsága, művészetellenessége, asszonyaik függetlensége és kemény gyermeknevelési módszereik. S persze, a Lükurgoszi Alkotmány.

Mikor i.e. XII. sz. tájékán a primitív dór törzsek megérkeztek Peloponniszoszra és betörtek ide, az Evrótasz völgyébe is, csak üszök és romok maradtak utánuk. Homérosz Spártája nyomtalanul eltűnt. Menelaosz, a „Zeusz táplálta király” szép palotája odaveszett, hogy még helyét sem találták többé. Folytatás »

A spártai nevelés

Ennél jobban foglalkoztatott viszont a spártai nevelés. Családunkban igen szigorú törvények és szokások szerint nevelkedtek s még ma is úgy nevelkednek a gyermekek, de mindaz legfeljebb csak jelző, utalás a szigorra, az önmagunkkal és másokkal szembeni igényességre, a mértékletességre s az önmegtartóztatás gyakorlására és az önbecsülés fejlesztésére. A valódi spártai nevelés egészen más, szememben valójában kegyetlen, szadista nevelési mód. Folytatás »

A szellemi képzés

Ennyi fizikai förtelem mellett a szellemi képzés sem volt szelídebb. A szellemi képzés érdekében, az ifjakat rendszeresen rászoktatták az alacsonyabb rendűek megvetésére és gyűlöletére is. Például, a szellemi képzés része volt, hogy a helótákat kényszerrel leitatták, s így bemutathatták általuk a lerészegedett nevetségességét. Folytatás »

A férfikor előnyei a spártaiaknál

Végül az ifjú már elérte a 30 éves férfikort, mikor teljes jogú állampolgárrá vált és nem kellett társaival közös szálláson laknia. Elérve a férfikort visszatérhetett a felesége, a családja körébe és havonta egyszer részt vehetett a népgyűlésen is. Folytatás »