A Lükurgoszi Alkotmány

Ehhez a kissé gyermeteg elképzeléshez viszont jól illett a spártaiak közmondásos szűkszavúsága, művészetellenessége, asszonyaik függetlensége és kemény gyermeknevelési módszereik. S persze, a Lükurgoszi Alkotmány.

Mikor i.e. XII. sz. tájékán a primitív dór törzsek megérkeztek Peloponniszoszra és betörtek ide, az Evrótasz völgyébe is, csak üszök és romok maradtak utánuk. Homérosz Spártája nyomtalanul eltűnt. Menelaosz, a „Zeusz táplálta király” szép palotája odaveszett, hogy még helyét sem találták többé.

Ám a sok kegyetlenkedésből legfeljebb annyit jegyeztem meg, hogy az i.e. VIII. sz. vége táján a szomszédos Messzénia meghódításáért folyó két hosszú és válságos háború után Spárta csak diadalmaskodott és megalakult az a politikai és államszervezet, mely Lükurgoszi Alkotmány néven vált ismeretessé.

A Lükurgoszi Alkotmány egy, a lakedaimón állam polgárai életét a születésüktől a halálukig megfellebbezhetetlenül szabályozó törvény és szokásrendszer, mely manapság minden szabadságszerető individualistát elrettentene. Ám a maga idején a Lükurgoszi Alkotmány  majdnem egy évezreden át változatlan formában, egyre inkább megkövesedve maradt fenn.