A nők foglalkozása

A spártai nők nem szerették a házimunkát sem, nem szőttek, nem hímeztek, mint a többi poliszban élő társnőik. A spártai nők rabszolga munkának tartották az ilyen foglalkozást. Viszont foglalkozás híján, a spártai nők idő előtt elpuhultak.

De a férjeik ezért  csöppet sem nehezteltek a spártai nőkre.

Bár a férfiak már 20 éves korukban megnősülhettek, 30 éves korukig a közös szálláson kellett lakniuk és csak titokban látogathatták meg a családjukat. Szigorú katonaéletük kárpótlásaként, kényeztették az asszonyaikat, a lányaikat. 

A spártai asszonyok foglalkozása tehát annyi, hogy biztosítsák a férjük kényelmét.

Még a párválasztás is durva szokás volt. Egy sötét helyiségbe azonos számú fiút és lányt zártak, s az így kialakult párokat összeházasították. Furcsa foglalkozás, egyfajta szertartásos nőrablás volt ez.

Különben, a spártai nők foglalkozása a családon belül is más volt, mint szerte görög földön. Plutarkhosz szerint, Lakedaimónban nem volt ismert a féltékenység. Xenophón pedig egyenest arról számol be, hogy volt ahol két feleség is gondoskodott a családi tűzhelyről, míg Polibosz megemlíti, hogy egy asszonynak több férje is lehetett. Vagyis, a spártai nők foglalkozása más volt, mint kortársaiké.

Bármiként volt is, a spártai nők, az asszonyok szerepe, különösen a peloponniszoszi háború után, igencsak növekedett Spártában.