A Spártai Múzeum

Sajnos, Spártában a Múzeum megtekintését leszavazták mert már „úgyis késésben voltunk”. A többség Misztrába sietett, ahol ki tudja mire várt, ha képes volt lemondani a múzeum megtekintéséről.  Igy csak egy szórólapról értesültem a Múzeum gyűjteményéről, mely meglepően gazdag művészettörténeti bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a közhiedelem szerint művészetgyűlölő spártaiak az i.e. VI. sz. végéig nem űzték ki a városból a művészetet.
De Spártában csak uzsonna-szünetet kaptunk, mely nem lett volna elég a Múzeum köszöntésére sem. Mindenki hamar szétszéledt, hogy szomját oltsa nem is gondolva a Múzeum kincseire.

Én is megpihentem Spárta egyik szép, csíkos ponyvával fedett cukrászda teraszán, mely az eddig látott görög teraszokhoz képest, hatalmas lokálnak tűnt a többsoros asztalaival, messziről mégis szinte elveszett a széles utcán.

Aztán sietve nekivágtam Spárta hosszú bulvárjának, ez is egyfajta Múzeum, szabadtéri Múzeum, hogy futtában megtekintve a gazdag kirakatokat is, legalább Leónidász király, Thermopülai védelmezője teljes katonai díszben ábrázolt újkori emlékművéhez elérjek, mely a mai Spárta reprezentatív alkotása.

Egyik kezében pajzzsal a másikban a kivont karddal, mintha épp abban a pillanatban örökítette volna meg alkotója, mikor a hős Thermopülainál elsőként pillantotta meg a perzsákat.