Szantorini – ásatási területek: az ókori Théra

Szantorini -sziget ókori fővárosa, az i.e. III-II. századi dór alapítású Théra, Firától mintegy 15, Kamaritól vagy 10 km távolságra található és autóbusszal könnyen elérhető. A Messza Vouno sziklás teraszán, 350 m magasban fekvő város hossza az ókorban 800 méterig húzódott, szélessége pedig 200 méternyire. A jelenlegi archeológiai terület hosszú és szűk, melynek fő útját mindvégig tekintélyes romok szegélyezik.

Théra sziget történelme kapcsán már szó volt arról,  hogy Théra felfedezése a német Hiller von Gärtringen archeológusnőnek köszönhető. Az 1895-1903 között folyt ásatások során felszínre került Thérász, a mitikus király városa, mely több mint egy évezredig volt a sziget fővárosa. A feltárt templomok, edények, kerámialapok és pénzérmék alapján pontosan leírható a sziget civilizációja, a dór korszaktól egész a római korig.

Nem véletlen, hogy az ókorban ezt a helyet választották Théra sziget fővárosának. Egykor kövezett út vezetett az ókori város, Oia kikötőjébe, a mai Kamari felé, mely részben még ma is látható.

Az ásatási terület Fira, Kamari és Perissza felől közelíthető meg. Perisszától akár gyalog is elérhető, alig félórás séta után.

Az ókori Kamarival összekötő út mentén végzett ásatások során hellenisztikus és őskeresztény kori, sziklába vájt sírok kerültek a napvilágra. Az itt feltárt leletek, mint az égetett agyag edények, a kerámiák és a sírkövek a Firai Régészeti Múzeumban láthatók.
A régészeti terület bejáratánál, balra, kis bizánci templom, az Agiosz Sztefanosz látható. A bal falnál látható márvány sztélé adatai szerint ez az őskeresztény kori Szent Mihály templom romjaira épült.

Az ókori utat, az akkori főutcát követbe elérünk az egykor körülkerített bizánci kerület belsejébe. Kissé távolabb, északnyugat felé, mindjárt az út mellett  látható a Temenosz Artemidorosz, a Ptolemaioszok idején itt uralkodott kisázsiai flottavezér sziklába vájt sírja, mely kőbe vésett szent állatokkal van díszítve: a ptolemaiosziak címerállata, a sas (Zeusz), oroszlán (Apollón) és delfin (Poszeidón). Jobboldalt, kissé a delfin felett, kivehető Artemidorosz feje. Ezen kívül a Dioszküroszok szimbólumai, Hekaté istennő és Priaposz alakja.

Délnyugatra van a Platisz Teichosz, melynek rendeltetése még nem tisztázott és kissé távolabb az Evangheliszmosz tisz Theotoku kápolna meg a hellenisztikus korban épült Heroón,  majd a Szent Út végén a híres i.sz. VI. században épült Apollón Karneiosz-szentély, ahol az isten tiszteletére rendezett ünnepségeken meztelen fiuk (a görög gümnosz meztelent jelent) kultikus táncot jártak. A támfalakkal szegélyezett sziklás teraszon a hivők az istenek kőbe vésett nevei mellett a gümnoszok nevét is megörökítették. Némelyik felirat i.e. VII. századból származik.

Heremész és Heraklész barlangjában erotikus jellegű feliratok olvashatók.
A Szent Úton tovább haladva jól azonosítható a tágas Agora, melynek hossza 110 m, szélessége 20-30 m között változott. Közelében a Ptolemaiosz korból származó egyiptomi származású istenek, Iszisz, Szerapisz és Anubisz sziklaszentélyei következnek.

Az Agora északkeleti részén az egykori városi élet központja, a „királyi” portikusz, a valószínűleg Augustus korában épült 12 oszlopos csarnok, amely, a szomszédos helyiségekkel együtt, a császári család tagjait ábrázoló szobroknak adott helyet. A római császárok tisztelték a görög isteneket. Calligula idején például a császár anyja, Agrippina, Hesztia képében, apja, Germanicos pedig Zeusz képében lett kiállítva itt.

A portikusz mellett található a hellenisztikus korból származó  Dionüszosz szentély és a színház, mely később a tanácskozások színtere is volt.
Egy még nem tisztázott rendeltetésű hellenisztikus épület után Apollón Püthiosz temploma következik, majd más lakóházak és a Ptolemaiosz kori szentélyek. A keresztény Chrisztulaki templom után egy természetes barlang adott helyet Déméter és Perszephoné szentélyének.

Az ókori város temetője Szellada közelében került napvilágra, a Messza Vouno közepén. Ettől északkeletre a Plagiadesz nevű térségben VII. századi sírokra bukkantak, melyek nagyon értékes áldozati tárgyakat tartalmaztak.

Az 1895-ben megkezdett ásatások során, melyek napjainkig is folytatódnak, felbecsülhetetlen értékű leletek kerültek elő, a letűnt korok olyan kincsei, melyek még nem is oly rég csak a legendák világába tartoztak.