A bronzkori kataklizma utáni vulkánkitörések

Ha a bronzkori földtani változásokat csak a feltárt leletek és számítások alapján képzelhetik el a kutatók, az i.e. III., II. és I. századi Théra szigeti vulkánkitörésekről már vannak írott dokumentumok. Az i.e. 197-es vulkánkitörés következtében keletkezett Paleia Kameni sziget története már szemtanú leírásából ismert. Más kitöréseket, például a 146. évit, a krónikák egyszerűen csak megemlítenek.

Időszámításunk VIII. századában a bizánci Kedrinosz utal a 726-os vulkánkitörésre, mikor egy kis sziget keletkezett, mely később egyesült a Paleia Kamenivel.
A Nea Kameni sziget képződésével kapcsolatban eltérők a vélemények, egyesek szerint ez 1570-ben, mások szerint 1573-ban keletkezett.

1650-ben újabb aktív időszakok következtek a sziget földtani történetében, mikor is a heves földrengések, a hamu és kavicshullás valamint a tengerár következtében  kisebb-nagyobb szigetek keletkeztek a térségben.

Egy katolikus pap érzékletesen leírja az 1707. májusában bekövetkezett vulkánkitörést. Krónikája nagyszerű képet ad a természeti erők megnyilvánulásairól, de a lakosság rettenetéről is, melyet az Engeladosz nyugtalansága okozott. Az kiváló tehetségű egyházi ember finom részletezéssel ábrázolja egy új föld megjelenését, mely a tenger mélyéből emelkedett fel, s melyet a merész szantoriniak tíz nappal a megjelenése után máris felkerestek, mit sem törődve a robbanásokkal, a füsttel és lángokkal, a földrengésekkel és a tenger dühös hullámaival. Augusztus vége felé azonban már természetesnek vették Théra lakói az új föld létezését s minden visszatért a régibe, már nem rendeztek ott körmenetet, nem jártak oda imádkozni sem, csak egyszerűen figyelték az eseményt.

Lassan-lassan aztán, 1712-ben, a vulkán megnyugodott – igaz, ez 5 évébe telt. Ez után vagy 155 évre elaludt.

Az 1866. február 20.-i vulkánkitörés hasonlóan tartós volt, 4 évig nem csendesedett el.  Az ekkori földmozgások eredménye az Agiosz Georgiosz és az Afroessza hegyfok. Mindkettő végül a Nea Kamenival forrt eggyé.

A XX. században ismét sorozatosak lettek a vulkánkitörések. Az 1925. augusztusától 1926. májusáig tartó aktivitás eredményeként újabb hegyfok, a Dafné született, mely végül az Agiosz Georgiosszal egyesült s a Nea Kameni egységes részévé vált. A következő kitörés, az 1928-as nem volt túl erős, de a Dafné lávájában kialakult a Nautilosz kráter.

Az újabb kitörés 1939-ben következett be, mely viszont három évig tartott s 7 újabb redőzet képződött. Az Engeladosz utolsó mozgása 1950 januárjában volt, melynek következménye egy újabb redő. Végül is az 1925-1950 között keletkezett egymásra simuló redők egysége ma „Neai Kamenai” néven ismert.

Az 1956-os földrengés alaposan megrázta Szantorini szigetét. A heves mozgás következtében házak egész sora, régi kápolnák és templomok omlottak össze. A földrengésben 57 ember életét  vesztette.

A vulkán kráteréből továbbra is forró pára és olykor heves légáramlat tör fel, mégis sok érdeklődő akad, akiket csónakkal szállítanak a kráter-szigetre. Számítások szerint a vulkánt tápláló magma a tengerfenéktől számított 1000 méteres mélységben található.