A bronzkori vulkánkitörés következményei

Mikor az i.e. 1500-as rettentő vulkánkitörés – melyet eleinte i.e. 1550-re datáltak a kutatók – megváltoztatta Théra földrajzi arculatát hamarosan  egy másik, Krétával kapcsolatos katasztrófa teljesen megsemmisítette az épp ekkoriban aranykorát élő minószi civilizációt.
A minószi kultúra hanyatlását és Kréta tengeri hatalmának a megrendülését a régészek eleinte katonai beavatkozásnak tulajdonították. Senki sem hajlott arra, hogy ezt kapcsolatba hozza a rettentő vulkánkitöréssel.

Az első, aki a thérai katasztrófa és a krétai minószi civilizáció hanyatlása közötti összefüggést felvetette az ismert görög régész – az akkor még fiatal kutató – Szpirosz Marinatosz professzor volt. De mint általában minden újat, eleinte Marinatosz professzor elméletét is fenntartásokkal és szkepticizmussal, sőt ellenségeskedéssel fogadták egyes szakértők. Ám az archeológiai kutatások hamarosan igazolták feltételezését s ma már minden mellette szól.

Korunkban a kutatók már biztosak abban, hogy az i.e.1500-ben Théra szigetén bekövetkezett vulkánkitörés előtt heteken át földrengések voltak, majd a hatalmas robbanás annyira megráta a szigetet és a légkört, hogy az több ezer km távolságra is elhallatszott. A sok km magasságba felcsapó láng, füst és hamu napokon át éjszakai sötétségben tartotta a környéket és – egyes szakértők véleménye szerint – a felszökő tengerár, mely végig söpört az Égei-szigeteken, elérte a palesztinai és az  egyiptomi partokat is.

Napjainkra egyre több szakértő véli, hogy az eddig sosem ismert méretű bronzkori vulkánkitörés és földrengés, melyet az elmúlt 4-5 évezred legnagyobb geológiai katasztrófájaként tartanak számon, szörnyű következményekkel járt: a légkörbe lövellt óriási mennyiségű vulkáni hamut és port az akkor uralkodó széljárás elhordta, s végül a tenger fenekén rakódott le.

A modern technika már lehetővé tette a kutatók számára, hogy feltérképezzék a lerakódás tengerfenéken való eloszlását és mélységét, kimutatva, hogy az egész Közép- és Kelet-Krétát legalább 10 centiméteres magasságban ellepték a rendkívül káros szennyező anyagok és bizonyos időre óriási károkat okoztak a minószi civilizáció földművelésében.

Thérán a vulkáni hamu és tajtékkő hermetikusan elzárta a romokat s századoknak kellett eltelniük, míg napvilágra kerültek.

A szigeten már az 1860-as években is folytak kisebb ásatások, majd a XX. sz. elején német régészek kezdtek komolyabb feltárásokba, mikor is hihetetlen mennyiségű vulkáni hamut, tajtékkövet ástak ki, míg végre emberi civilizáció nyomára bukkantak.

Théra város felfedezése a német Hiller von Gärtringen archeológusnőnek köszönhető, aki a Messza Vouno sziklás vidékén végzett ásatást, a Szellada hegynyereg vidékén, mely összeköti Messza Vounot a Profitisz Iliasz csúccsal. Itt találták az ókori Théra temetőjére. Folytatva az ásást VII. századi sírokra bukkantak, feliratokra és nagyon fontos, sokkal újabb időszakból származó edényekre. Több sírra és romra akadtak a sziget más pontjain is, például a Finikasz és Kolumbosz fok közti Gonia, valamint a Szkarosz és Exomitisz foknál.

Szantorinin a bizánci művészet is megtalálható, több épület az őskeresztény és bizánci korból származik. Szarosz erődje szép példája a bizánci és velencei kor művészetének.      A korunkban is folyó kitartó régészeti kutatások alapján kimutatható, hogy a szigeten az őskortól kezdve folytonosan egymásra tevődő korok nyomai virágzó művészettel rendelkező civilizációkról vallanak.

A legnagyobb szenzáció azonban a Szpirósz Marinatosz által vezetett csoport munkássága eredményeként napvilágra került szinte ép házak sora, a helyiségekben  megmaradt falfestmények, melyek képet adnak arról, hogy milyen lehetett egy késő bronzkori égei település – a leletek jórészt az Athéni Nemzeti Múzeumban láthatók.