Szantorini: fizikai-gazdasági földrajz

A patkó vagy megtört kör alakú Szantorini szigetcsoport legnagyobb szigete a töredezett szélű holdsarló formájú Théra vagy Thíra. A „kör” észak-nyugati felén elterülő Thirasszia-sziget jóval kisebb, a délnyugat felőli kis Aszpronisszi pedig bezárja a patkó hajlatát az Égei-tenger felé.
E három sziget, az egykori kráter szélei, képezik a hatalmas „üstöt”, a Kaldera medencéjét, melyből középen két másik sziget emelkedik ki, a Palea Kameni és a Nea Kameni. Ez utóbbi a még ma is aktív vulkán krátere.

A sziget északnyugati részén húzódik a legfontosabb hegység, a Messza Vouno, melynek legmagasabb pontja az 550 méterre emelkedő Profitisz Iliasz. Ettől délre található a Gavrilosz, északra pedig a 350 m magas Megalo Vouno és a 340 m magas Mikrosz Profitisz Iliasz.

Ivóvizellátás: Szantorini csupa napfény és láva, folyton fúj a szél és igen kevés az édesvíz. A helyiek a tél folyamán tartályokba gyűjtik az esővizet és abból gazdálkodnak. Minden háznak megvan a saját ciszternarendszere. A turista ebből mit sem sejthet, hisz a vízhiány ellenére, mindenütt cserepekbe ültetett szép, virágos növények díszítik az apró teraszokat, az üzletek és a házak bejáratát, parányi udvarát. Igaz, korunkban már speciális tartályhajókkal szállítják a vizet a szigetre.

Termálforrások: A sziget ásványi anyagokban gazdag termálvíz-forrásai 4 különböző helységre lokalizálódnak. Megalochori peremvárosában található a „ta Atherma” vagy Krisztus Thermája. Ez a forrás három különböző néven ismeretes: a Plaka forrás, mely szintén Megalochori  peremkerületében található, a Kokkina Nera, mely a forrással azonos nevű térségben van, és az Anavritosz, a sziget déli pontja közelében levő falu, Vlihada térségében.

Éghajlat: Szantorini tipikusan mediterrán éghajlatú, szelíd telekkel és forró, száraz nyarakkal. Télen bőséges eső esik, de nyáron nagyon ritka a csapadék. 

Mezőgazdaság: Hála a vulkanikus eredetű termékeny talajának és a sziget szorgalmas lakosainak, Szantorini mezőgazdasága kiváló hírnévnek örvend. Gazdaságában a legérdekesebb a sajátos, teljesen egyedi un. kosaras vagy fészkes szőlőtermesztés, mely abból a természetes igényből alakult ki, hogy a folyton erős szél ellen védekezve, a szőlő indáit folyton körbe tekerték a tőke közelében. Az így kialakult fészekben beért szőlőből páratlan zamatú nemes borokat nyernek. Szantorini fehér és rozé borai olyan szép néven kerülnek a kereskedelembe mint  Atlantis, Kaldera, Nikteria vagy Volcano.

Keresett a kiváló minőségű bab, a lencse és az aprószemű édes paradicsom, amiből sajátosan sűrített paradicsomlét, az un. bertészt nyerik. 

A zöldségféle ritkaságszámba megy Szantorini szigetén, miként  a takarmányozásra használt árpa is. 

A helyiek a kecsketejből nyerik a chloro-t, a hires pikáns izű túrót.

Állattenyésztés: Az állattenyésztés nem jelentős a szigeten. Csupán néhány kecskét, birkát, némi baromfit és disznót tartanak a gazdák, de a helyi források nem elégítik ki a mindennapi szükségletet. A kecsketejből a helyiek pikáns túrót készítenek, ez a chloro.
A szamarat teherhordásra tartják.

Ásványi só: Szantorini gazdaságának másik egyedi érdekessége a sziget vulkanikus talajából, a tőzegföldből kivont ásványi só, a híres „turba”. A tőzegföldből kitermelt só mennyisége ugyan nem jelenthet komoly jövedelemforrást a helyieknek, de saját használatukra és a vendégeik ellátására elégséges.