Szantorini (Thíra): a vulkán turista szemmel

A sziget hivatalos neve Thíra, de napjainkban inkább Szantorini néven ismert.
Mikor a hajó besiklik a mélykék vizű öbölbe, s maga mögött hagyva a kis Aszponisszi szigetet, feltárul a Kaldera magas, néhol gránittal keveredett vöröses-fekete meredek tufakőből képződött fala, páratlan élményben részesül a látogató.


Közeledve a szigethez, a fekete sziklafal tövében kirajzolódik a sötét homokú tengerpart, ahonnan felvonók és szamarak szállítják a turistákat a magasba. Ott fenn, világosan kígyózik valami vakítón fehér szegély. Ez Fira, a sziget központja.

Felérve a kráterfal „tetejére” meglepő, milyen sűrű az úthálózat. A turistákat autóbuszok szállítják Oia, Emporio, Pirgosz, Fira és a sziget más településeit s az ásatási területeket összekötő utakon.

Szantorini legnagyobb érdekessége maga a vulkán története, mely a bronzkori kitörés óta, korunkban sem nyugodott meg teljesen. Az i.e. XV. sz. derekán bekövetkezett kataklizma, mely meghatározta a sziget földrajzi alakját és geológiai összetételét, s melyet rövidesen újabb vulkánkitörés, a Kréta minószi civilizációját elpusztító katasztrófa követte – legalábbis eleinte két földtani eseményről beszéltek a szakértők – nagy hatással van mindenkire.

Különösen a kutatókra: egyesek ebben vélik megtalálni a Platón szövegeiből ismert Atlantisz pusztulásáról szóló mítosz magyarázatát, mások még az Egyiptomot sújtó bibliai csapások jó részét is ennek alapján értelmezik.

A sziget születésének rettenetes történetét viszont ellensúlyozza a környezet sajátos varázsa, mely Görögország legszebb helyei közé emeli Szantorinit. Napjainkban a Hellén szigetvilág e vulkánikus szigete az egész világon ismert, egzotikus kirándulóhely, melyet szívesen keresnek fel mindazok a turisták, akik  kíváncsiak a természet vad szépségeire.
A sok-sok fény és a végtelenbe nyúló láthatár tisztasága egyedi látvánnyá teszi a sötét talajú szigetcsoportot. Szantorini híres a bíbor- és ibolyaszínben pompázó alkonyairól, melyek kromatikája felejthetetlen élményt jelent.

A töredezett holdsarló alakú Théra sziget, a sötéten tátongó öböl, a Kaldera vöröses és barnás lávarétegei, a lávakémények és lávatömbök láttán, a mai turista rettenettel képzeli el, hogy az egykori hatalmas vulkánkitörés következtében miként tűnt el Sztrongilé sziget jelentős része, a heggyel együtt, helyet adva a tenger vizének.

Középen, a mélykék tengerből kiemelkedő két kis sziget, a maga sivár kőrengetegével, vöröses-fekete, pokolt idéző színeivel s a még napjainkban is aktív vulkán időnként füstölgő kráterével ritka idegenforgalmi látványosság, ahová speciális bárkák szállítják át az érdeklődőket.

Aki megpihen az egykori lávafolyamból képződött fekete tufatalajon, hogy a komor szigetről a végtelen láthatár áttetsző fényeit csodálja, kénytelen elgondolkodni azon, hogy az idő folyamán mekkora átalakulásokon ment át ez a hely.

S akkor bizonyára döbbenten gondol arra, mennyire kicsiny is az ember a természet nagyságával szemben, s miként e sziget egykori lakói, korunk fia sem képes megküzdeni az elemek rettentő erejével.