Théra, a vulkán alatti bronzkori város

Korunk kutatásai alapján a szakértők már kijelenthetik, hogy az őstörténeti korban Théra lakói jelentős földműveléssel rendelkeztek. Szőlőt, gabonát és gyümölcsfákat termesztettek. Az archeológiai leletek bizonysága szerint, a prehisztorikus társadalom gazdag, komfortos életet élt.
A mezőgazdaság, az állattenyésztés és a halászat fejlődése, természetesen, jelentős kulturális haladással is járt. Az eddig feltárt leletek Théra őskori lakossága kiváló alkotókészségéről tanúskodnak.

Egy helyi turistakalauz C. Paparigopulosz, a történész szavait idézi, aki szerint ezek az emberek okos építők és szakavatott keramikusok voltak. Hogy kivédjék a földrengés pusztításait, a házaik falába, a kövek közé, fadarabokat is beépítettek, ismerték a fazekaskorongot és eredeti formájú vázáikat gyönyörűen díszítették. Ezen kívül tudtak szövetet szőni, halászni és legtöbbnyire szépen csiszolt, főleg obszidiánból készült kőeszközöket használtak. Ismerték és alkalmazták az aranyat, az ezüstöt, a rezet, az ónt és a bronzot is.

Más forrásokból tudott, hogy kiváló hajóépítők is voltak, akik ácsolással illesztették össze a hajóikat. És értettek a kereskedelemhez is. Nagyszerű kereskedelmi viszonyt alakítottak ki nemcsak a szomszédos szigetek lakóival, de a Földközi-tenger keleti partjainak országaival is.

A régészek szerint, i.e.1550 körül már legalább két város jellegű település alakult ki a szigetén. Sajnos, ez a csodálatos, virágzó társadalom hamarosan odaveszett! Már a korábbi ásatások eredményei is arra utaltak, hogy az egykor gazdag sziget természeti katasztrófa áldozata lett, az alapos kutatás azonban csak 1967. után, Szpirosz Marinatosz professzor vezetésével végzett archeológiai tevékenység során teljesedett ki, aki 1967-74 között Akrotiri közelében feltárta a vulkáni hamu és tajtékkő által hermetikusan elzárt minószi város maradványait.