Théra – a vulkán geológiai története

Ha valaki már bejárta Hellász földjét és megcsodálta a több ezer éves múlt még fellelhető nyomait, már nem is csodálkozik, hogy Théra szigetére érve, egyenest a föld őstörténetébe kalandozhat vissza. A szakemberek – vulkanológusok, geológusok, régészek – mára már eléggé pontosan rekonstruálták a tűzhányó történetét.

A sziget geológiai története a pleisztocén idejére nyúlik vissza, mikor a Mediterrán medence keleti fele a mai formáját nyerte. Az akkori nagy geológiai változások a szárazföld jelentős részének eltűnését eredményezték, melynek helyét az Egei-szigettenger foglalta el. A Földközi-tenger keleti felének nagyszámú szigete ennek az eltűnt szárazföldnek megannyi maradványa, mely a levegő és víz nyomására alakult.

Abban az időben a vulkán még nem kezdte meg működését. A mai Szantorini helyén kis sziklás talajú sziget létezett. Mára ebből már csak a Profitisz Iliasz hegység és környéke maradt meg. A tektonizmus következtében a kis sziklás sziget a tenger mélyére került s felőrlődött a mélyben húzódó repedések, a tektonikus fáliák között. E repedések mellett a láva könnyen utat talált a felszínre és kialakult az első kráter.

A vulkánból kivetődött hatalmas lávatömeg jórészt elborította a maradék szárazföldet és visszafolyva a tengerbe, újabb sziget alakult ki, mely sokkal nagyobb s magasabb lett az eredetinél. A kutatók 600 – 1000 méterre becsülik a sziget akkori magasságát.

A vulkanikus anyagból képződött új sziget kör alakú csonkahasáb formájú lett. A geológusok szerint a vulkanikus sziget ennek köszönhetően kapta a Sztrongilé, azaz         „A kerek” nevet. De azért is, mert a sziget talaja a föld mélyéből származik.

A bronzkori rettentő méretű vulkánkitörés és földrengés következtében a sziget középső része elmerült a tengerben és a helyén óriási mélység, üstszerű kráter keletkezett, mely megtelt vízzel. Innen a görög neve: Kaldera – üst, mélység.

Miután a természet megnyugodott és minden elcsendesedett, Théra szigetei, Thirasszia és a kis Aszpronisszi, a Kaldera koronájaként emelkedtek ki a tenger vizéből.

Az egykori kráterüreg vizében két vulkanikus eredetű sziget képződött, a Palea Kameni és a nagyobb, a Nea Kameni, a máig aktív vulkán krátere.

A tűzhányó azóta sem nyugodt, de szerencsére kitörései már meg sem közelítették a bronzkori katasztrófa erősségét.

Több évszázad múltán a sziget termékeny vulkáni eredetű talaján megjelent a flóra és a fauna, de a kutatók még ma sem döntötték el, hogy az első szigetlakók azért telepedtek-e le itt, mert meglátták a szép szigetet, avagy épp az ember volt az, aki a természeti katasztrófa után kialakult kopár helyet növény- és állatvilággal népesítette be.
A paleontológiai bizonyítékok alapján annyi biztos, hogy a sziget már a neolitikum idején lakott terület volt. A neolitikum idejéből származó leletek eleinte még nem voltak elégségesek ahhoz, hogy korunk paleontológusai ezek alapján írhassák le, milyen is volt akkor e terület lakóinak a mindennapi élete. A későbbi feltárások alapján viszont már teljes képet nyerhetünk az őskori Théra lakóinak társadalmáról.