Thíra – Platón Atlantisza és a bronzkori vulkánkitörés

Atlantisz legendájában érdekesen fűződik egybe mítosz és valóság s ha majd egyszer valakinek sikerül e kettőt elválasztania, bizonyára rábukkan az igaz történetre, melyről elsőként Platón beszél. Azóta Atlantisz izgalmas világa sok kutatót és írót megihletett, akik könyvtárnyi anyagban mesélték el a maguk vagy mások által elképzelt lehetséges változatot, s a részletezések folynak, még napjainkban is.

A leglelkesebbek azok a tudományos kutatók, archeológusok és történészek, akik hisznek az eltűnt kontinens, Atlantisz egykori létezésében. A legenda szerint Atlantisz azért tűnt el a tenger mélyére, híres civilizációjával együtt, mert mérhetetlenül önző lakói magukra vonták az istenek haragját, akik megbüntették őket a magatartásukért.

Az egykor varázslatosan szép és kellemes Atlantisz legendáját Platon a Timaiosz és Kritiasszal folytatott Párbeszédekben mondja el.

Atlantisz nagy, csodálatos ország volt, mely uralkodott a szigetek valamint a kontinens bizonyos része felett. Maga Atlantisz királysága két szigetből, Meizonosz és Elasszonosz szigetéből tevődött össze. Társadalmának felsőbbrendűsége elsősorban a katonai erejében rejlett, mely két városba összpontosult. Platón, a Kritiasszal folytatott dialógusában leírja e két várost, a Metropoliszt és a Királyi várost. Az egyik Sztrongilé, azaz a Kerek sziget volt, a másik a Királyi város. Egyes kutatók szerint az előbbi a mai Szantorinival azonosítható, a Királyi Város pedig a minószi Krétával.

A görög kutató, Szpirosz Marinatosz vetette fel elsőként a lehetőséget, hogy a legendás Atlantisz két városa e két sziget lehetett. Marinatosz és Nikosz Platonasz végzett ez irányba kutatásokat s annyiban egyet értettek, hogy  az egykori Atlantisz az i.e. 1500-as vulkánkitörés következtében veszett el.

Az egyetemi tanár Angelos Galanopoulosz geológus is közli valahol, hogy akinek némi fogalma is van a bronzkori nagy civilizációkról, Platón Atlantisza reprezentáns lehet erre.
 
Szpirósz Marinatosz professzor, mielőtt megfogalmazta volna  elméletét, miszerint  Théra és Kréta egyazon időben, i.e. 1500-ben lett a vulkánkitörés áldozata, gondos tanulmányokat végzett. Szerinte Théra, a vulkanikus eredetű sziget, kör alakú lehetett, mely megszokott forma a hasonló eredetű szigetek esetében. A vulkán századokon át nyugodt lehetett, így a szigeten több helység felvirágzott.

Mivel a feltárt házak falát olyan belső freskók díszítik, melyeken hajók és más hajózási használati eszközök láthatók, Marinatosz feltételezte, hogy a szigetem minószi kolóniák alakultak ki.

Adott pillanatban aztán kitört a vulkán, óriási vulkanikus eredetű anyagot, hamut, kavicsot és tajtékkövet terítve a szigetre. A lerakódás vastagsága elérte a 30 métert. A települést teljesen befedte ez a réteg. Végül a vulkánkitörés egy cirkuláris földmozgást eredményezett, mely elsüllyesztette a sziget déli részét, kialakítva a mai Kaldera öblét, mely a maga nemében a legnagyobb. Az egykor kerek szigetből keleten megmaradt a vulkanikus anyaggal lefedett rész. Amit a déli részen nem fedett el a tenger vize, az a mai két kis szirt, Thérasszia és Aszpronisszi kis szigetei.

A szakértők szerint a vulkánok több családra oszthatók. De az olyan jellegű mint a Théra szigeti csak az Indiai-óceán térségében bekövetkezett vulkánkitöréshez, a  Krakatauhoz hasonlítható. E rendkívüli geológiai esemény hozzásegítette a kutatókat és az érdeklődőket, hogy a Théra szigeti katasztrófát jobban elképzelhessék. 

A Krakatau 1887-es kitörésekor már tudható volt, hogy 150 km-es körzetben vagy még azon is túl a nappal éjszakává sötétedett. A légnyomás házakat döntött le és a vulkáni hamu és por a kitörés központjától több szár méteres körzetben szétterjedt. A légkör villamossága következtében a villámcsapások ledöntötték az épületeket és a légnyomás többször is körbejárta a földgolyót. De a legnagyobb kárt a hatalmas, 15 méteres hullámok okozták, melyek rettentő erősséggel zúdultak a szomszédos Jáva és Szumátra szigetekre. Az erős csapás következtében Telok-Betong város eltűnt s a hullámok hatalmas kőtömböket, egy mozdonyt és vonatsínt sodortak tova. Egy hajót az ár magával ragadott és a város kikötőjétől néhány kilométernyire letette egy erdő közepére, sértetlenül. Ugyanakkor városszerte tűzvész keletkezett. A természeti katasztrófában 36.000 ember vesztette életét.

Akkori adatok szerint a 33,5  négyzetkilométeres Krakatau esetében 200-300 m mély kráter jött létre. A 83,5 négyzetkilométeres Szantorini esetében pedig mintegy 300-400 méteres óriási mélység, melynek következtében hatalmas tengerár, tztunami keletkezett. A Krakatau esetében 100 m magas, az egykori Sztrongilé esetében pedig 210 méteres.
Számítások szerint, mikor ez az óriási hullám elért Kréta partjára, elérhette a 70 m magasságot.

A Théra szigeti robbanás erőssége négyszer nagyobb volt a Krakatau kirobbanásánál. Théra és Kréta közt a távolság sokkal rövidebb mint a Krakatau és a Telok-Betong közötti távolság. Ezen kívül a tenger is mélyebb, tehát a hullámok sokkal nagyobb erővel törtek Kréta partjára. Feltételezhető, hogy mindaz ami a part mentén létezett, pillanatok alatt eltűnt, a nappal éjszakává változott és a robbanások napokig eltartottak.

Aztán a vulkán megnyugodott, s a megkövesedett lávafolyam és hamu hermetikusan elzárta az egykori élet minden nyomát, kitörülve az emberi emlékezetből a rettenetes élmény nyomát is.

Szantorini még sok titkot őriz, de a Szpirosz Marinatosz által feltárt Akrotiri és a benne megőrződött régészeti kincsek elénk tárják az bronzkori civilizáció nagyságát, új szemszöget nyújtva Atlantisz legendája esetleg valós gyökere felkutatásához.
Marinatosz professzor a platóni Atlantisszal azonosította a bronzkori katasztrófában elveszett civilizációt. Sajnos korai tragikus halála meggátolta abban, hogy elméletét bizonyítsa is.

De ha az idő folyamán eddig már számtalan módon értelmezett Atlantisz-legenda általa felállított tézisét nem sikerült is tudományosan igazolnia, a lehetőség, hogy Atlantisz  valóban létezett, hogy volt valahol egy kükládikus-minószi állam, mely szokatlan luxusával, előrehaladott technikájával még nem fedte fel előttük a titkát, továbbra is kutatásra serkentő téma marad.