A BOUGENVILIA ÚTJA

Spetses szigetén még a Hydrán látottaknál is szebbnek tunt  minden. Elegáns villák, különleges, eddig nem is sejtett szépségu, gazdag növényzet.

Különösen egyik futó tetszett meg, mely a fehértol legalább öt, a rózsaszín és lila különbözo árnyalatáig minden színben pompázott. Befutotta a házakat, végigfolyt a szuk utcák magasán. Azt mondják Latin-Amerikából hozta át valamikor egy francia tiszt, tole kapta a nevét: bougenvilia. Akkor még nem is gondoltam, hogy alig néhány év múltán otthon is minden virágárusnál viszontláthatom. Igaz, csak csenevész testvérkéit!

Az öbölt luxusüzletek, igényes vendéglok vették körbe, akárcsak Hydra szigetén, de itt, a sokszínu növényzet ellenére, minden visszafogottabb, elokelobb volt. És mégis… szemem a földre szegezve, lassan, vigyázva haladtam a tavernák meg kafénionok elotti partszakaszon, nehogy megcsússzam a kerekre kopott kockaköveken, mégis minden bejárat közelében megszólított valaki.

Pincérek voltak. Széles lovagias karlendítéssel, halkan, mégis nagyon rámenosen tessékeltek volna be a vendéglobe: „gúd fúd” mormogták nekem és minden arra haladónak, hosszan elnyújtva az ú betut. Legtöbbje idegesen morzsolta elmaradhatatlan imafüzérét, mégis mosolygott. De szemükben fel-felvillant valami furcsa fény, indulat vagy csak aggodalom, hogy netán a konkurenciához tér be a remélhetoleg pénzes vendég.