Bizánci templomok

A Szent-György rotunda cseréptetős kupolájával még a múlt század közepén túl is kimagaslott a környező utcácskák épületei közül, de napjainkra annyira eltakarják a magas lakóházak, hogy majdnem észre sem vettük. Belülről viszont nagyszerű látvány a merész ívelésű, hatalmas kupola.
Mint annyi más antik épület, a Szent-György rotunda is a történelem és a korszakok igényeinek megfelelő változásokon ment át. Legelőször már a IV. sz. végén, Galerius császár halála után alig néhány évtizeddel alakítottak rajta. Az egykori keresztényüldöző császár mauzóleumát előbb épp keresztény templommá alakították át, majd a XVI. században a keresztény templom vált török dzsámivá, melyre az épülethez csatolt középkori minaret emlékeztet.

Az Odosz Agiasz Szophiasz mentén, a tengerpart irányába kis park zöld fái közül emelkedik ki az időszámításunk VIII. századában épült Agia Szophia, azaz a Szent Bölcsesség temploma. Érdekessége, hogy ez a legelső kísérlet a bizánci típusú, kereszt forma alaprajzú, központi kupolás templom, és a Nyugaton honos háromhajós bazilika-szerkezet egyesítésére. A templom belső díszítése későbbről való. A zömök kupolás épület szintén mecsetként szolgát a török időkben. A XIX. sz. végén leégett, de a törökök renoválták, majd 1912-ben, Görögország fölszabadulása után, visszaalakult ortodox templommá.

Ugyancsak az Odosz Agiasz Szophiaszon, az Odosz Egnatián túl, szintén kis téren áll a város legrégibb keresztény temploma, az Agia Paraszkevi-templom. Az V. sz. derekán épült templom egy római villa maradványira épült – a római épület mozaikpadlója részletét a régészek tárták fel. A templom életkorát az ókeresztény bazilika típusú alaprajz is tanúsítja. Mint minden más itteni templom, ez is sok átalakítást szenvedett s a török korban mecset is volt, de megkülönböztető érdekessége, hogy az Agia Paraszkevi eredetileg, egy állítólag nem emberi származású ikonról, az Archeiropoiétosz nevet kapta, mely aztán a bizánci évszázadok történelmi viharai során eltűnt.

Továbbra is az Odosz Egnatián haladva, a Platija Dimarchiu térre érünk, ahol egy régi török fürdőház szomszédságában találjuk a város egyik legszebb bizánci műemlékét, a Panagia Chalkeón, azaz a Rézművesek Boldogasszonya templomot. A kis templom bejárata fölötti felirat szerint 1028-ban épült. A görögkereszt-alaprajzú kis templom a bizánci egyházi építészet olyan tökéletes alkotása, hogy évszázadokon át ez szolgált modellként a templomépítőknek.

Értékes freskói a XI. és a XIV. századból származnak. A török időkben a bizánci freskókat lemeszelték, de napjaikra már restaurálták. A Panagia Chalkeón ugyanakkor a XI. századi Thesszaloniki polgárainak a gazdagságáról s a korabeli kézművesség fejlettségéről is tanúskodik. A templom körüli keskeny kis utcákon még ma is ott dolgoznak a rézművesek, s akinek ideje megengedi és kedveli a bazárok színes forgatagát, naphosszat elnézelődhet a rézművesek antik tárgyakat utánzó, csillogó árúiban. Még az árak is elfogadhatók.

A Szent Demetriosz bazilika

Aki közben már megbarátkozott a bizánci stílussal s a bazárok helyett inkább a templomokat választja, nem hagyhatja ki Thesszaloniki egyik legérdekesebb és legkalandosabb sorsú bizánci műemlékét, az Agiosz Demetriosz bazilikát, mely  a múlt század utolsó harmadában feltárt, I. századi római agóra maradványai mellett elhaladva érhető el. Kis kitérővel a közelben látható a viszonylag jó állapotban fennmaradt ódeion is.

Az Agiosz-Demetriosz bazilika helyén még időszámításunk IV. századában is római fürdő volt. A hagyomány szerint, Galerius császár parancsára itt kínozták halálra az előkelő származású Demetrioszt, a keresztény tanok terjesztése miatt. Vértanúsága emlékére, a IV. sz. vége felé a római fürdő helyére kis kápolnát emeltek, amelynek környékén – a szentté avatott Demetriosz életrajza szerint – gyógyító hatású, illatos olaj tört fel a föld mélyéből. Demetriosz mártíriuma híre gyorsan elterjedt s annak színhelye hamarosan népszerű zarándokhellyé vált.

Az V. sz. első felében Leontiosz illíriai prefektus díszes templomot építtetett a kis kápolna mellé. Valamikor 629 és 639 között az épület egy egész része tűzvész áldozata lett, de Thesszaloniki lakossága újjáépítette, sőt, öthajós bazilikává nagyította. 1493-ban a török hódítók mecsetté alakították. A szent csontokat és ereklyéket az épület észak-nyugati részébe helyezték át, melyet elválasztottak a mecsettől. 1912-ben, mikor Thesszaloniki felszabadult a török iga alól, a templom visszakerült a Szent Demetriosz rend kötelékébe.

Sajnos, 1917-ben tűzvész áldozata lett, de 1926 és 1948 között restaurálták. A gyönyörű, 43,5 x 33 m belső terű bazilika a mai napig megőrizte az eredeti épület térszerkezetét. A felújítás során nagy gondot fordítottak arra, hogy  minden eredeti építészeti elemet megmentsenek. Például, a templom előtt egykor átriumos udvar volt, melynek kútháza, a phialé maradványa még ma is látható.

A Szent Apostolok- és más bizánci templomok

Néhány háztömbnyire az Agiosz-Demetriosz Bazilikától találjuk a Profitisz-Iliasz-templomot, azaz Éliás próféta templomát, mely 1360-ban épült, az athoszi templomok mintájára.

Innen még jó negyedórányi gyaloglás az Agii Aposztoli, azaz a Szent Apostolok temploma, Thesszaloniki egyik leghatalmasabb és legelegánsabb bizánci emlékműve. A konstantinápolyi pátriárka építtette, a XIV. sz. első negyedében. Az Agii Aposztoli a bizánci építészet utolsó alkotásainak egyik legjelesebbje, melyben szinte összefoglalásként sűrűsödik össze egy évezred architektúrája és művészete, egy dicsőséges korszak búcsújaként. Művészettörténeti szempontból a templom belső díszítése is jelentős. A kápolnát és a boltíveket díszítő mozaik a XIV. századból való. Alacsonyabban freskók díszítik a falakat. Az ugyancsak a XIV. századból származó freskók Krisztus életének jeleneteit ábrázolják.

Innen már a Felsőváros felé haladva érünk az Agia Ekaterini-templomhoz. A XIII. században épült templom értékes freskóiról nevezetes, melyek evangéliumi jeleneteket ábrázolnak.

Thesszaloniki – A Felsőváros

A Felsőváros a középkori török Szaloniki hangulatát őrzi. A kanyargó, keskeny és meredek, macskaköves utcácskákat kicsiny emeletes házak szegélyezik. Az emeleteit farácsozatos ablakok díszítik, mely egykor védte – vagy elzárta? – a házak lakóit a világ elől. A Felsővárosban még a templom is keleties: az V. sz. végén épített Osziosz David templom, azaz Szent Dávid, eredetileg a Latomosz kolostor katholikonja volt. S mert a kolostor alapítója egyiptomi származású volt, az építész is annak ízlése szerint alkotott.

Tovább botorkálva a macskaköves sikátorokban, a Vlattadesz-monostor hangulatos udvarába érünk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Thesszalonikira és a környékére. A monostor temploma a XIV. században épült, akkorról valók a freskói is.

Itt a középkori Thesszaloniki határa. A hellenisztikus alapokra épült komor városfal eredete a IV. századra tehető, de a török időkben többször is átépítették, javítgatták, így a mintegy 8 km hosszú falnak szinte a fele még ma is megvan, eléggé jó állapotban. A falak tövén egész a fellegvárig felsétálhat az érdeklődő. Maga a fellegvár viszont nem látogatható – úgy beszélték hogy az ma börtön.

A városfal mentén haladva viszont nyomon követhető egy élő város folyton változtató, alakító tevékenysége – a kapukat hol befalazták, hol kiszélesítették vagy egyszerűen elhanyagolták, mindig a pillanatnyi igények, a forgalom szükségletei szerint. A sok kapu nevét nem is sorolom, legfeljebb az utolsót említem, melyet építtetőjéről Hormiszdasz toronynak neveztek el – ezt hosszú felirat hirdeti – mert ez a pont az, ahonnan az egyetemi város modern épületei mellett visszajuthatunk a városközpontba, a Fehér toronyhoz.