Thesszaloniki Régészeti Múzeum, Vergina-lelet

A Thesszaloniki Régészeti Múzeum első termében az i.e. VI. sz. végéről származó ión templom maradványai láthatók, melyeket, Thesszalonikiban tártak fel.
E után Thesszaloniki és Macedónia más részeiről származó archaikus, klasszikus és hellenisztikus szobrokban gyönyörködhetünk, majd a negyedik terem maga Thesszaloniki városa históriáját eleveníti fel, a történelem előtti kortól az ókorig.

Itt láthatók a történelem előtti korból fennmaradt sírmaradvány, az archaikus és klasszikus kori lakóházak és sírkamrák, valamint a hellenisztikus korból származó városterv rajza, az öt feltárt macedón sír, majd a római korból származó szentélykörzet, az Agora, Galerius palotaegyüttese és a falon kívül feltárt sírok maradványai.

A következő két teremben a római korból fennmaradt szobrok és sírtáblák vannak felsorakoztatva, amik a modern Thesszaloniki építése során kerültek felszínre.
A hetedik terem halotti építkezések alkotóelemeit csoportosítja, melyek Thesszaloniki és Khalkidiki területéről származnak. Különös figyelmet érdemel a festett márványból és poroszból készült macedón síremlék, melyet Khalkidikin tártak fel.

Szindosz és Vergina (Veria)

A nyolcadik terem, a Szindoszban feltárt, i.e. VI. századi gazdag makedón temetőből származó tárgyakat mutatja be. Az archaikus és a régi klasszikus kor temetkezési szertartásaira vonatkozó adatok és tárgyak nyilvánvaló bizonyítékai annak, hogy az ókori Macedónia szoros kapcsolatban állt Dél-Görögországgal.

A Szindosz-teremben látható az i.e. 520-ra datálható halotti maszk is, mely a thrák hagyomány szerint készült. Az arcot borító aranylemez olyan mértékben domborított, hogy szinte élethűen visszaadta a halott vonásait. A maszkra illír típusú sisakot helyeztek.  Az ugyancsak itt kiállított korinthoszi típusú, jellegzetes formájú sisak, ami a harcos orrát és arcát védte, főként a perzsa háborúk idején volt használatos, s a feltárt leletek szerint északtól délig minden felé elterjedt Görögországban.

Az ősi makedón városról elnevezett Vergina-terem – mely napjainkban a bizánci templomairól híres – II. Philipposz  makedón uralkodó Verginában felfedezett sírkamrája kincseit mutatja be.

A feltáráskor a sírkamrában többek között megtalálták a macedón király sisakját, valamint a mell- és a két lábvértjét. Az egyik három és fél cm-rel rövidebb volt, ami arra utalt, hogy az valóban II. Philipposzé volt, akiről az ókori feljegyzésekből tudott, hogy háborús sérülése miatt sántított.

A verginai sírból származik II. Philipposz 3 cm-es elefántcsontból faragott szoborfeje, mely négy másik darabbal együtt egy csoport másolataihoz tartozott. Ennek eredetijét Leokharész alkotta az olümpiai Philippeion számára.

És itt látható a vastag aranylemezből készült larnax, mely II. Philipposz hamvait tartalmazta. A kutatók szerint a máglyán elhamvasztott király maradványai fölé tölgyfalevél koszorút helyeztek, mely a lelet egyik páratlanul szép darabja.

A király hamvait őrző ládika is valóságos remekmű. Díszítése a makedón aranyműves fantáziájáról és igényességéről vall, aki a finom kidolgozású és elegáns larnax készítésekor eltalálta az értékes anyag és a funkció tökéletes összhangját. A larnax fedelén a makedón királyság jelképe, a 16 ágú csillag, az oldalain pedig arannyal és üvegpasztával berakott rozetták és virágdíszek láthatók.

Ugyancsak a Vergina-teremben láthatjuk a finom kidolgozású, igazi ritkaságnak számító aranytegezt, mely II. Philipposznak készült. Jelenetei véres fosztogatást ábrázolnak. Feltételezik, hogy a tegez szkíta munka.

A helyi szakértők elmondták, hogy II. Philipposz felesége, Olümpiasz csontmaradványait arannyal átszőtt bíbor színű finom szőttesbe helyezve találták egy ugyancsak a makedón királyság jelképével díszített aranyládikában. Az aranyládikák pedig egy-egy fehér márványszarkofágban voltak, melyeket 1977 őszén az ásatásokat vezető Manolisz Andronikosz professzor fedezett fel.

És ugyancsak itt őrzik a páratlanul szép, finom kidolgozású aranydiadémokat. Az i.e. 350-336-ból származó, növényeket ábrázoló ékszerek szinte élő, kacsokkal megkapaszkodó ágacskáknak, finom erezetű leveleknek, virágoknak, terméseknek tűnnek. Mikor az ember előtte áll, ámulva méricskéli, hogy talán a makkos tölgyfaágakból készült a legszebb, de amint megpillantja a mirtuszágakat utánzó aranykoszorút, az még szebbnek tűnik, és így sorra, mind az öt diadém.

A Verginában feltárt királyi sírbolt közelében egy másik, szintén páratlanul szép leleteket tartalmazó sírépítményt tártak fel, melyet Andronikosz professzor a Herceg Sírjának nevezett el. Innen származik a csontokat tartalmazó ezüstfedeles ládika, valamint a sírkamra padlóján talált emberalakos bútorveretek meg a domború díszítésű ezüstedények és a háromalakos ugyancsak domborműszerű elefántcsont.

A Vergina-terem másik híres és felbecsülhetetlen értékű kincse a Thesszaloniki közelében, egy Derveniben feltárt sírban talált nagy, arannyal bevont bronzkrater, mely i.e. 330-ból származik. Az oldalára vésett felirat szerint az arisztokrata Asztiuniusz, a larisszai Anaxagorasz fia számára készült A kratert díszítő, Dionüszosz és Ariadné násza jeleneteit megörökítő dombormű Nagy Sándor korának minden dicsőségét és a makedón művészek minden fantáziáját és érzékiségét magába foglalja – valóságos himnusz a földi lét múlandó szépségeiről és a csodákra képes ősi ösztönökről.

Ennek kortársának vehető az i.e. 310-ból, Thrákiából származó un. panagjuristei kincslelet híres phialéja, melyet az italáldozathoz használtak. A panagjuristei kincslelet másik felbecsülhetetlen értéke a vastag aranylemezből készült domborított, amazonfejet ábrázoló rhüton, melynek sisakja tetején különös szárnyas szfinx képezi a fogantyút. Értékéből ítélve a kutatók az Odrüsz-dinasztia egyik tagjának tulajdonítják, i.e. IV-III. századból. De a fantasztikusan szép tárgyról nehéz elképzelni, hogy halotti szertartás tartozéka lehetett.

A madárábrázolás másik különleges példája a két domborított és vésett filigrántechnikával készült szemellenző, ami a thrákiai Kralevó III. tumulusából került elő. Az i.e. III. sz. első felére datálható két lelet egy-egy griffmadarat, a barbárok nagy tiszteletben tartott madarát ábrázolja. A griffmadarat ábrázoló lószerszám valószínűleg egy thrák hercegé lehetett.

Bizánc, avatatlan szemmel

A Thesszaloniki Régészeti Múzeum Vergina-terme, mely többek között az ókori macedón aranyművesség felbecsülhetetlen értékű remekeit őrzi, úgy láttam, kellemes meglepetésként érte a turistacsoportunkat. Legtöbben újra és újra visszatértek egy-egy kiállított tárgyhoz, hogy ismét elgyönyörködjenek az arany diadémokban, a szebbnél szebb arany és ezüst edényekben, a rendkívül szép kratérok és rhütonok díszítésében.

Távozáskor pedig méhrajként szállták meg a szuvenírboltot, ahol a sokfajta album és képeslap közül mindenki talált kedvére valót, hogy legalább egy-egy szép képen magával vihesse a gyönyörű diadémokat, arany- és ezüstládikókat. Bőven akadtak ott antik ékszerek másolatai, meg különböző régészeti könyvek és kiadványok is. S persze a legtöbb neves görög múzeum kalauza.

Búcsúzáskor a két kedves tanárnő, Otti és Lotti bevallotta, hogy kezdetben ridegen fogadták a hírt, hogy a többség kívánatára az előző napi Meteórákhoz tett kirándulás után a csoport nem korareggel, hanem csak este indul hazafelé s így teljes napot Thesszaloniki ortodox templomai és keleties bazárjai bejárásával kell tölteniük. Fáradtak voltak, s az otthoni gótikus meg barokk templomok pompája mellett a merev ortodox ikonok számukra idegennek tűnnek, vásárolni pedig már se pénzük, se kedvük.

Ám hogy némi betekintést nyerhettek a bizánci művészetbe, hogy végigjárhatták a Thesszaloniki Régészeti Múzeumot, bizony, pirulniuk kell az előítéleteik miatt! A Nagy Sándor kori páratlan szépségű kincsek után egészen másképp látják Thesszalonikit, jobban megértik a macedón szellemet és kíváncsiak lettek Bizánc civilizációjára, melyet eddig, sajnos, tanárként is mostohán kezeltek. 

A Thesszaloniki Régészeti Múzeumban sok kérdés vetődött fel bennük, melyekre eddig nem kerestek feleletet. Mert semmit sem tudtak róla, eddig mintha hajlamosak lettek volna csupán a látszat szerint megítélni az ortodox világot. Hiába – ingatta fejét Lotti – megismerés nélkül nincs megértés! Már Arisztotelész is azt tanította, hogy a világ megismerhető. Nevelés kérdése, ez is.

Nos, a nevelés jelentőségére épp Nagy Sándor esete lehet példa. Nagy Sándor életelvét kiváló nevelője, a filozófiatörténet által egyik legnagyobbnak tartott gondolkodó, Arisztotelész tanítása határozta meg. A filozófus a tudományos igazságot helyezte az értékrend legmagasabb fokára. Ameddig Nagy Sándor e szerint élt – ismerjük sikereit. Ám élete utolsó szakaszában egyre jobban azt akarta hinni, hogy egyedül ő az igazság letéteményese és akkor…

A Thesszaloniki Régészeti Múzeumban látott sok szépség annyira élénken felelevenítette bennem Nagy Sándort és korát, hogy végül itt látom helyénvalónak megemlékezni a nagy hódítóról.