A küklópikus vár maradványai

A küklópikus vár hatalmas kövei azonban dacoltak az idővel és az éghajlat viszontagságaival s a romok még ma is látványosságszámba mennek, ha kirándulásom napján nem is akadt ott más turista rajtam kívül.

Tirünsz felső vára impozáns kapuján túl komor, küklópikus falakkal szegélyezett, szorongást keltő szűk út vezetett a palota lakosztályaiba. A szakértők szerint ezen bejárat mérete és szerkezete a mükénéi Oroszlánkapuéra hasonlít, de már annyira lerombolódott, hogy a nem hozzáértő számára alig észlelhető.
Annál nagyobb örömmel kerestem fel a küklópikus várban a keleti és nyugati kazamatákat, melyek a késői bronzkor építészetének mintapéldányai. Itt élelmiszert és gabonát tároltak, de a harcok idején a küklópikus falak menedékként is szolgáltak a vár lakóinak.

A küklópikus vár keleti fedett folyosója felé mentem, melyet a Nagy Propülaia valamikor oszlopcsarnokkal szegélyezett térségéről közelíthettem meg. Mindebből a küklópikus építményből persze már alig volt valami kivehető. A kis bizánci templom maradványait sem sikerült azonosítanom, pedig erre valamerre kellett volna lennie.

Mégis megérte, hogy áttornásszam magam a csupa kő udvaron. A küklópikus vár déli kazamatái látványa kárpótolt. Innen a kis propülaian át vezetett az út a megaronba, de annak az udvarán dolgoztak a diákok, akik nyilván folytatták a Schliemann által megkezdett ásatásokat, úgyhogy nem zavarhattam meg munkájukban.