A piros Citroen

Gondolatokba merültem baktattam a kövezett út peremén, mikor egy régi, piros Citroen húzott el a közvetlen közelemben. Megijedtem és dühös is lettem, hisz a széles úton akár négy Citroen is elfért volna, mégis azonnal megvigasztalódtam: amint felkaptam a fejem, csodálatos színhatást észleltem. A napfényben ragyogó szürkés-barna, fehéres-sárga küklopikus fal pompás hátteret nyújtott a fenyők sötétzöldje és a Citroen vérpirosa, a két komplementáris szín érvényesüléséhez.

Ez után csak a tájra figyeltem. S hogy szépsége felejthetetlenül beivódjék emlékezetembe, mindazt ami tetszett, szerettem volna megérinteni. A közeli főút szürke aszfaltszalagja felett hajladozó néhány hatalmas cédrusfát is. Kékeszöld hamvas levelei szárazon zizegtek az enyhe szélben. Nem volt nagy a forgalom, nyugodtam átkeltem a közelükbe, hogy tényleg megérintsem.

Ezüstös törzsük rózsaszín, halványzöld, sárga, barna, fehér, fekete s mindezen színek megszámlálhatatlan keveréke árnyalatában pompázott.

Már majdnem megérintettem, mintha valóban csakis úgy tudnám asszimilálni a különös fatörzs s a mélyen alácsüngő lombok milyenségét, de a kezem az addig láthatatlan, finom drótkerítésbe botlott. Igazuk van a görög gazdáknak, ott minden fát óvni kell a magamfajta tolakodóktól, nehogy letépjék leveleit!