Tolo

Fényár és szellemet tompitó sötétség

A mikrofonban ablakot rengeton harsant fel a görög muzsika. Jól megvilágított öböl mellett száguldott a buszunk, majd besiklott a szúk utcába. Jobbról mutatós villák, szállodák, néhol meredek szikla, majd ismét elegáns épületek.

És mindenütt gazdag növényzet: színes virágok, hatalmas fák. Balról hosszan húzódó, homokos tengerpart, majd vendéglok sora, a víz közvetlen közelében. Fölöttünk gazdagon csüngtek a sokszínu, villanykörtékbol font virággirlandok. Mellettünk káprázatos színekben pompázó kirakatok suhantak. Folytatás »

Tolo – édenkert az egykori halászfalucskában

Kis térre érkezünk. Elottünk sziklafal, melynek egyenetlen felületén sejtelmes fényeket éleszt a helység felol áradó színkavalkád. Mögöttünk a beláthatatlanul hosszú utca, sziporkázó girlandjaival.

Jobbra dús növényzet közé ékelodött, csendesnek tuno villák, balra fényárban úszó, üvegfalú turistairoda, mely mögül felcsillan az éjszakába veszo tenger felszíne. Néhány méterrel odébb csendes kiköto, a parton sötétlombú fák, egész a sziklafalig.

És a busz úgy nyilallt felé, mintha egyenest abba akarna csapódni! De csak azért húzott el eddig, mert a szuk utcában nem tudott volna megfordulni.

Argolisz festoi kis települése, Tolo neve állítólag gyönyörut jelent. Nafpliontól 12 kilométerre, csendes kis öböl mentén terül el, mely természetes védelmet nyújt a halászcsónakoknak.

Folytatás »

Megérkezés Toloba

Tolo helység Tolon néven szintén ismert, ahogy a közeli Nafplion is lehet Nauplia.

Görögországban a beszélt nyelv különbözik a leírttól s minden egyes vidék különbözo tájszólást beszél, így a helyneveket is különbözoképpen ejtik ki. Láttam például azt is, hogy egyes autóbuszokon ugyan azon helység neve másként volt feltuntetve, tán a különbözo szállítási vállalatok kedve szerint.

Épp ezért, emlékezetembol felidézett bolyongásom során bizonyára én sem maradok mindvégig következetes a hely- és személynevek írásában. És nem hiszem, hogy ez befolyásolná jegyzeteim hangulatát, inkább sajátos helyi jelleget kölcsönöz Hellasz általam bejárt térségeinek.

Meggyozodésem, hogy a görögök a turistáknak is különbözoképpen mutatnak be mindent, kinek-kinek a temperamentuma, az elvárása szerint. Tapasztalatom szerint jó emberismerok, mindig nagyszeruen eltalálják a közeledés hangját. Pontosabban, épp ezen képességük révén válnak sikeres üzletemberekké vagy megbecsült alkalmazottakká.

A buszban hirtelen felgyújtották a lámpákat, ismét megszólalt a mikrofon: hamarosan megérkezünk, a turistahivatal a helység túlsó felén van, addig gyönyörködjünk a község szépségében. Figyeljünk jól, hogy majd tudjuk, merre, mi található. De itt amúgy sem tévedhetünk el, ez a Foutca. Egyetlen út az egész, a part hosszában.

Maga a helység felnyúlik a domboldalra, de arra csak lakóházak vannak, ott nincs mit keresnünk. A szupermarket, a bank, a pénzváltó, minden itt van az út mentén. És itt az ékszerész, a számtalan turista-bolt is… meg a tavernák, a sok kafénion.

TURISTAELEDEL

Visszatérve az utcára az elso üzlet máris, épp a szállásom földszintjén fogadott. A kirakat fényei azonnal oda vonzottak, de hamarosan csalódottan fordultam ki a régiségkereskedésnek vélt boltból: egyszeru, turista-csalogató szuvenír-bolt volt.

Minden féle méretu hagyományos vagy modern alapanyagú szobor, a múzeumokból vagy albumokból ismert mitikus alakok hu másolatai, különbözo antik vázák, tégelyek s más használati eszközök, egyenként avagy tucatszám felsorakoztatva a miniatur templomot, kincsesházat s épp palotarészletet utánzó tárolókban, polcokon. Folytatás »

A PARTLAKÓK ÉS A TENGER

Három lépcsofok vezetett le a partra. A keskeny homoksávon, a víz mellett tértem vissza a kiköto felé. Nagyszeru élmény volt! A foút és a tenger közti sávon villa, villa mellett sorakozott. A teraszok alig néhány arasznyi magasan nyúltak a víz fölé. Nem szuntem csodálkozni a tenger nyugalmán. Bizonyára máskor sem hullámzik jobban, hisz a homokos parton egyes ház alig méternyire épült.

Meglepett milyen természetes összhangban élnek itt az emberek a tengerrel. Akkor még csak regényekbol hallottam a szökoárról, az élelmes riporterek még nem közvetíthették világszerte szinte a történés pillanatában minden szenzációt, mint például a távol-keleti tzunami gyilkos kegyetlenségét, az amerikai partokon s másutt végigsöpro sorozatos katasztrófákat, mégis úgy képzeltem, hogy a tenger hullámai nagy távolságra elöntik a partot – jobb óvakodni! Folytatás »

Tolo modern világából Mükéné ősi fellegvárába

Még alig derengett, máris útra keltem.
Az előző élménydús nap után talán beiktathattam volna egy pihenőnapot, de kár lett volna semmittevésre pazarolnom az időm, melyet a vízum 30 napra korlátozott.

A Bikakis Travel közelében levő hotelom kényelmes, elegáns hely, de nem volt benne még egy kávézó sem. Az „apartment” kifejezéssel kapcsolatos tévedésemet már említettem – főzéshez se időm se kedvem nem volt. Néha tehát vásárolnom kellett. Ezért is indultam el már kora reggel a piacra, gyümölcsért. Folytatás »

Tolo szőke Parisza

Nem is üzlet volt az Tolo főutcáján, hanem szellős, színes ponyvával fedett tágas terasz. Butaság azt mondanom, hogy a gyümölcsök olyan szépek voltak, mintha festve lennének – mégis ez volt az egyetlen hasonlat, mely pontosan illett a látványra.

Csodaszép volt az a sokféle gyümölcs, melyek közül, bevallom, egyeseket akkor láttam először valójában, addig tényleg csak képekről ismertem. Legszívesebben mindenből vettem volna, de hamar legyőztem a szocializmus idején belém rögződött ösztönt, mikor az ember amint meglátott valamit megvette, nehogy egy óra múlva már nyomát se találja. Folytatás »