A PARTLAKÓK ÉS A TENGER

Három lépcsofok vezetett le a partra. A keskeny homoksávon, a víz mellett tértem vissza a kiköto felé. Nagyszeru élmény volt! A foút és a tenger közti sávon villa, villa mellett sorakozott. A teraszok alig néhány arasznyi magasan nyúltak a víz fölé. Nem szuntem csodálkozni a tenger nyugalmán. Bizonyára máskor sem hullámzik jobban, hisz a homokos parton egyes ház alig méternyire épült.

Meglepett milyen természetes összhangban élnek itt az emberek a tengerrel. Akkor még csak regényekbol hallottam a szökoárról, az élelmes riporterek még nem közvetíthették világszerte szinte a történés pillanatában minden szenzációt, mint például a távol-keleti tzunami gyilkos kegyetlenségét, az amerikai partokon s másutt végigsöpro sorozatos katasztrófákat, mégis úgy képzeltem, hogy a tenger hullámai nagy távolságra elöntik a partot – jobb óvakodni!

S mintha a tenger igazat adna nekem, egy hullám váratlanul felcsapott s teljesen eláztatta a sarumat.

Néhány nádszálból font, szimbolikus kerítés állta az utam. Mindig tiszteltem a magántulajdont, visszakényszerültem az útra. Kékre festett, keskeny falépcson értem fel. A szuk utca még árnyékos volt, de a sokféle helyiségbol a nappali fény ellenére is boségesen áradó villanyvilágítás ragyogóra festette a járdán sorakozó árucikkeket.

Hirtelen autó húzott végig a túldíszített utcán, mint száguldó ragadozó ami mindent magával sodor, de csak a selyemkendok és a könnyu szalmakalapok lebbentek meg, mintha köszöntötték volna. Én viszont szinte megdermedtem ijedtemben.

Már hallottam a görögök bravúros sofortudományáról, de amit láttam túltett a képzeletemen. Bármint latolgatnám, én biztos képtelen lennék akár behajtani is ennyi szépség közé, nemhogy ilyen magabiztosan végigszáguldjam. De még végig sem gondoltam, másik kocsi húzott el mellettem, épp mikor leléptem a járdáról, hogy kikerüljem a következo üzletbol „kiszédelgo” kerámia edényeket, a parfümös tégelyeket, a tányérhalmazokat. Szele szinte feldöntött. Meggyozodhettem, hogy vagy kétarasznyi „biztonságos” távolság csak van köztünk, de mondom, szele szinte feldöntött.