Tolo – édenkert az egykori halászfalucskában

Kis térre érkezünk. Elottünk sziklafal, melynek egyenetlen felületén sejtelmes fényeket éleszt a helység felol áradó színkavalkád. Mögöttünk a beláthatatlanul hosszú utca, sziporkázó girlandjaival.

Jobbra dús növényzet közé ékelodött, csendesnek tuno villák, balra fényárban úszó, üvegfalú turistairoda, mely mögül felcsillan az éjszakába veszo tenger felszíne. Néhány méterrel odébb csendes kiköto, a parton sötétlombú fák, egész a sziklafalig.

És a busz úgy nyilallt felé, mintha egyenest abba akarna csapódni! De csak azért húzott el eddig, mert a szuk utcában nem tudott volna megfordulni.

Argolisz festoi kis települése, Tolo neve állítólag gyönyörut jelent. Nafpliontól 12 kilométerre, csendes kis öböl mentén terül el, mely természetes védelmet nyújt a halászcsónakoknak.

Alig néhány évtizeddel ezelott még névtelen halászfalucska volt. Ám néhány vállalkozó üzletet látott a nyugodt, békés öböl mentén hosszan elnyúló tengerpartban, melyet még az apály és dagály is alig érint. A finom homok és a kristálytiszta tengervíz kilométereken át biztosít kellemes fürdozést és lehetoséget nyújt a vízi sportoknak is.

A táj szépsége, a friss hal s foleg a helyiek szívélyessége vonzza a látogatókat. Ugyanakkor számos kirándulás kiindulópontja lehet, melyért a hozzám hasonló utazók keresik fel. A helyi lakosság nagyon büszke krétai származására, melyrol a Hajózási Hét keretén belül emlékezik meg, a krétai népviseletbe öltözött táncosok musorával.

Idoközben jó néhány ezernyi helyet biztosító, több tucatnyi hotel épült s az egykori halászok ügyes pincérekké, élelmes kereskedokké váltak. Legtöbbjük megtanult valamilyen idegen nyelvet, hogy a turistairodák által jobbára már évekre elore leszerzodött munkahelyen a vendég nyelvén szólva biztosítson magának állandó munkahelyet.

tolo1.jpg

Akkoriban ide általában németek és magyarok jártak, de a napokban fellapoztam egyik utazási iroda reklámlapját s láttam, ma akár itthonról is odajuthatnék.