Tolo szőke Parisza

Nem is üzlet volt az Tolo főutcáján, hanem szellős, színes ponyvával fedett tágas terasz. Butaság azt mondanom, hogy a gyümölcsök olyan szépek voltak, mintha festve lennének – mégis ez volt az egyetlen hasonlat, mely pontosan illett a látványra.

Csodaszép volt az a sokféle gyümölcs, melyek közül, bevallom, egyeseket akkor láttam először valójában, addig tényleg csak képekről ismertem. Legszívesebben mindenből vettem volna, de hamar legyőztem a szocializmus idején belém rögződött ösztönt, mikor az ember amint meglátott valamit megvette, nehogy egy óra múlva már nyomát se találja.
Lassan-lassan már otthon is megszoktam, hogy amit akarok, megvehetem – ha valami még sincs, a jó kereskedelmi szellemmel megáldott üzletvezető azonnal megrendelheti. Ma már csak a pénz von határt a szeretném és akarom között.

Tehát, csak bámultam a színes, kifogástalan minőségű, elegánsan elrendezett gyümölcsöket azon morfondírozva, melyikből vegyek, mikor a klasszikus görög szépségű, szőke fiú, akit eddig alig vettem észre a gyümölcshegyek mögül, kedvesen elém sietett:
„Tessék, tessék alma venni!”

Hamar szóba elegyedtem Tolo utcáján napjaink Pariszával. Nem tudom miért, hisz az irodalomból tudtam, hogy Parisz és a szép Heléna is szőke, mégis meglepett, hogy a görög nem barna hajú.

A sy[ke Parisz elmesélte, hogy azért tanul magyarul, mert itt sok a magyar turista és a vevők szívesen veszik, ha a saját nyelvükön szólítja meg őket. A gyümölcskereskedelem a saját vállalkozása. Nagyapja még halász volt, de most őt segíti ki, esténként, mikor sok a vásárló. A barátai németül tudnak, mert eleinte ide németek jártak, de ő, hogy tud magyarul, már magához csábította az összes magyart.
De ezt olyan kedvesen, sőt dicsekedve mondta az a Parisz, mintha csak valami sportvetélkedőn kellene győznie. Persze, a portékája kiváló minőségére is büszke lehetett.

És, természetesen, tudta jól ki volt Parisz! Már mások is mondják, hogy ő hasonlít Priamosz és Hekabé fiához, a trójai háború okozójához. De ő sosem fog egy nőért vetélkedni! Katona sem akar lenni, ő pacifista!
Végül szőlőt vettem.

Ám az a Toloban vett görög szőlő olyan illatos és édes volt, hogy naponta visszatértem egy újabb adagért s csak azt sajnáltam, hogy kapzsi harcácsoló módjára nem vehettem egész életre szóló mennyiséget.

Azóta ugyanis városom piacai is tele vannak görög gyümölccsel, de olyan édes és illatos szőlőre mint amilyen Tolo szőke Parisza áruja volt, még egyszer sem akadtam.

De hallom, ma már tőlünk is közvetlen járattal repülhetnék Hellasz több városába is., egyszer talán még visszatérek. Tolo egyik ajánlott hely.
És nem hiába! Én is azért választottam a modern kis települést, mert innen juthattam el a legkönnyebben… az ókori Görögörszágba.