Tripolisz

Egyik legősibb épületmaradvány: a Cserepek Háza

Mili más jelentősséggel is bír. A múlt század elején a község déli kijáratánál jelentős őskori település maradványaira bukkantak. Az ásatások tanúsága szerint e vidéken már az i.e. V. évezredtől éltek emberek s egész a mükénéi korszak végéig, vagyis i.e. XII. századáig lakott terület volt. A legáttekinthetőbb maradványok közül, a helyszínen talált tetőcserepekről elnevezett „Cserepek háza” az egyik legősibb bronzkori épületmaradvány Görögországban.

Az i.e.3.évezred közepe táján épült s az évezred végén tűzvész áldozatául esett emeletes palota jelentős központ lehetett, mely épp a szerencsétlenség révén maradt fenn számunkra: a nyers agyagtéglából épült falait a tűz kiégette – vagyis konzerválta az utókor számára.

Jóval később a „cserepek háza” helyén temetkeztek is – sajnos, a sírokat még az ókorban kifosztották. Az ásatások során mégis gazdag kerámiaanyag és egy történelem előtti, több ízben átalakított erődítmény maradványa, valamint több ház alapfala is előkerült. Folytatás »

Tripolisz – Cseresznyés és katonai kiképzőtábor

A nehezen megművelhető vidéken, ahol az ókorban még termékeny és gazdag fennsík terült el, mely népes poliszok – Mantineia, Tegea, valamint Pallantion – lakói számára nyújtott életteret, napjainkban már csak Tripolisz számít jelentősebb településnek.
A modern kis városka Peloponniszosz közepén fekszik, az említett három polisz egykori területén. Innen a neve: Tripolisz – Háromváros.  Előnyös fekvése nem csak fontos utak találkozópontjává tette, de kitűnő az éghajlata is. A közeli hegyek még nyáron is megóvják a városkát a forróságtól.

Errefelé láttam az első igazán dús fenyőligetet. A völgyekben olajfa- és narancsültetvények, de a vidék fő kincsét a cseresznyések jelentik. Gazdaságának alapja a cseresznyeexport.

Nyugodt, békés hely benyomását keltette, s mikor egyik utas megemlítette, hogy itt két katonai kiképzőtábor is működik, nem szívesen hittem el.
Dehát ez rég volt. Akkoriban az átlagembert még nem foglalkoztatta a NATO, a terror cselekmények gondolata. S megtörtént a „szeptember 11.”, mely eszünkbe juttatta, hogy már Vegetius is azt mondta „Ha békét akarsz, indíts hadat.”

Bizánctól napjainkig – balkán történelem

Tripolisz történelme, sajnos, csupa felesleges öldöklés: valamikor a XIV. században kezdődik. A bizánciak alapították, de az albán betörések következtében majdnem teljesen elnéptelenedett… A törökök, 1770-ben, a moreai pasalik fővárosává tették s népessége hamar megnövekedett… A görög szabadságharc első felében Kolokotrónisz felszabadította, s a több mint tízezernyi török lakosságot lekaszabolt… Ezt megtorlandó, 1824-ben Ibrahim pasa visszafoglalta s valamivel később a görög lakosságot mind egy szálig megölték, házaikat lerombolták… Ennyi szörnyűség után épült újjá, a XIX. század derekán.

Mindez érthetőbbé tette számomra a Hydrán hallottakat. Az ottani múzeumban látottak, mint ismeretlen kirakójáték darabjai, lassacskán megdöbbentő, folytonos háborúk dúlta világ képeként álltak össze.

Már említettem, hogy induláskor csak az ókori Görögországra gondoltam. A középkor és újkor görög történelme ismeretlen, szinte nem is létező világ volt számomra.
De még a homéroszi korból fennmaradt épületmaradványokra is szerettem volna úgy gondolni, mintha azokat csakis az idő koptatta volna romokká, sőt, az Iliászban történteket is szívesebben vettem volna egyszerű sporteseményeknek mint harcoknak, ám a nemrég még naivan jóhiszemű és optimista világszemléletem, mely viszonylag háborúmentes korban gyökerezett, itt végképp szembesült mind az ókor, mind a modern világ realitásaival.

Langadia – a meredeken épült falu

Árkádiába értünk. „Et in Arcadia ego” – mondhattam végre én is a költővel.
De a ritkás erdejű, kiszáradt folyómedrektől átszelt vad vidék aligha emlékeztet már a régiek által annyiszor megénekelt „árkádiai táj” idillikus hangulatára.

Árkádia szíve, a vagy 600 m magasan elterülő Tripoliszi-fennsík magasából tekintve hihetetlen látványnak tűnt az a csupa-kő tartomány, ahol egyes szakaszokon még a folyók medrében is csak kő görgött víz helyett. Folytatás »